Federico García Lorca élete 5. rész

 

Bábszínház, Salvador Dalí és a Mariana Pineda ötlete (1922-1923)

 

1922. augusztusában Lorca befejezte a Don Cristóbal és Doňa Rosita tragikomédiája darabot, melyhez  Manuel de Falla komponált zenét. Az andalúziai hagyományokat felelevenítő, s a későbbiekben jelentősen átdolgozott mű figyelemre méltó fejlődést mutat első drámájához képest, és már tartalmazza az érett alkotások néhány jellemzőjét: az egyéni szabadság társadalmi elnyomásának témáját, s a falusi nép nyelvének alkalmazását a szellemes párbeszédekben.

 

1923. január 6-án, Három Királyok Napján, mikor a spanyol gyerekek ajándékot szoktak kapni, Fallával együtt bábelőadást szerveztek Lorcáék házában, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt felejthetetlen élményt nyújtott.

 

Január végén sikerült végre Federiconak befejeznie jogi tanulmányait a Granadai Egyetemen szülei nagy megkönnyebbülésére. Ezután szeretett volna Rómába utazni Fallához, de apja nem engedte el, viszont tavasszal visszamehetett a madridi Residencia de Estudiantesbe, s ekkor ismerkedett meg Salvador Dalíval.

A 18 éves Dalí még ősszel érkezett a Szépművészeti Akadémiára, és lakója lett a diákrezidenciának. Lorca, Dalí, Buňuel és Pepín Bello hamarosan elválaszthatatlan barátokká váltak, a kollégium legelevenebb csoportját alkották, s alaposan kiélvezve a diákélet minden örömét valószínűleg nem sok időt töltöttek tanulással, inkább a kávéházakat és a dzsesszklubokat látogatták. Számos játékuk egyike volt, hogy mint a Toledói Nemesi Rend tagjai különböző álruhákban dorbézoltak a teledói éjszakában más barátaikkal együtt. Federico a legkarizmatikusabb egyéniségnek számított a diákok között, s egyszemélyes, rögtönzött népdalestjei rendkívül népszerűek voltak.

 

Dalí külseje, személyisége és tehetsége egyre jobban lenyűgözte Lorcát, s ez az érzés az elkövetkező évek során fokozatosan forró szerelmi szenvedéllyé alakult. Ugyanakkor a homofób Buñuellel való barátsága válságba került, miután a leendő filmrendezőnek tudomására jutottak a költő homoszexualitásáról terjedő híresztelések.

 

1923. tavaszától Lorca és Falla egy vígopera megalkotásával voltak elfoglalva, de hiába készült el a librettó, végül semmi nem lett a tervből. Egy második bábszínházi előadást is szerettek volna rendezni, de ez sem realizálódott.

1923. nyarán Federico folytatta a szvitek írását, melyekben helyenként kifejezte a homoszexualitásával kapcsolatos legmélyebb kétségbeesését, s nagyon szerette volna kiadatni a verseit, sikertelenül.

 

Szeptemberben, mikor a Lorca család Malagán nyaralt, Miguel Primo de Rivera tábornok támadást intézett a viszonylag haladó szellemű kormány ellen, s ezt követően olyan intézkedések születtek, melyek a demokráciát teljesen eltiporták.

 

Ebben az időben kezdte foglalkoztatni a költőt egy színdarab terve a granadai Mariana Pineda-ról, akit 1831-ben, 27 éves korában kivégeztek VII. Ferdinánd elnyomó uralma alatt, mert zászlót hímzett a város szabadságharcosai számára. Federico már gyerekkorától ismerte a hősnőről szóló balladákat, s különösen elbűvölte, hogy a néphagyomány szerint Mariana nem csak a szabadság mártírjává vált, hanem saját őrülten szerelmes szívének is áldozata lett. A színdarab tervéről még Primo de Rivera tábornok színre lépése előtt írt egyik barátjának, s a hirtelen megváltozott politikai helyzetben szerencsésen felmagasztalódott a hősnő alakja. Az első vázlat, mely később jelentősen módosult, még az év vége előtt elkészült.

Ezt követően négy éven keresztül küzdött fáradságot nem kímélve a darab színpadra állításáért, s az állandó csalódások és halogatások szinte a kétségbeesésbe kergették.

 

1923. novemberében visszatért a madridi diákotthonba, de Dalíval a következő őszig nem találkozhatott újra, mert barátját egy évre eltanácsolták a Szépművészeti Akadémiáról.