A HUN-SRB csoportmeccs utolsó percei......:)

 

 

MAGYARORSZÁG-SZERBIA 18-18 (12-8)

 

július 3.

 

 

 

A szerbek elleni meccsen a második félidőben 28 percig három gólt dobtunk csak: az elsőt még az elején Palkó Fruzsi egy kipattanó labdából amit a vonalon meg tudott szerezni, és a másodikat is ő, jó tíz perccel később, lefordulásból. Nem sokkal ezután Horváth Dóra betörését szabálytalanul tudták csak megakadályozni a szerb védők: a megítélt hetesből Klivinyi lőtte a harmadik gólunkat. Öt perc múlva Takács Bianka befordulásból megint ki tudott harcolni egy hetest (15-16-nál), de ezt már Klivinyi kihagyta. Ekkor jórészt a második félidő közepén beállt Horváth Dóra játéka tartotta életben a csapatot és a reményeinket is: a hetesen kívül egy kiállítást is kiharcolt és nagyon jó helyzetet alakított ki a balszélsőnknek, ő azonban a labdát ziccerből a kapusba lőtte. A szerbek vérszemet kaptak és hat perc alatt három góllal elhúztak  (15-18) . Szimó egyéni akció végén betörésből próbálkozott de kapufát lőtt, a következő szerb támadást Horváth Dóra állította meg azzal hogy - a legjobbkor - támadó faultot tudott kiharcolni. De gólt ezután sem lőttünk, sőt belülvédekezésért az 58. perc elején még hetest is ítéltek ellenünk, jogosan. Ha ezt belövik, akkor a szerbek négy góllal vezetnek alig két perccel a mérkőzés vége előtt és a többit képzelhetjük....: a hetes befújása után még RK is lemondóan legyintett a kispadnál. Pásztor Bettire azonban most is számíthattunk: kivédte a szerbek büntetőjét és ezzel megkezdődött csapatunk csodás feltámadása amire már szinte senki sem számított.

 

A következő támadást nem húztuk sokáig, Planéta nagyon jó asszisztot adott Such Nelly-nek, aki a jobbszélről bevetődve gólt lőtt; utána a szerbek középről próbálkoztak egy pattintott átlövéssel ezt Pásztor Betti védte. Egy perc volt hátra: Planéta felvitte a labdát támadásban és két szerb védő előtt, felugrásból hét méterről ugyancsak lefelé lőtt labdával tudott betalálni a rövidbe. Ehhez a gólhoz elég volt tíz másodperc és a szerbek már csak eggyel vezettek (17-18). Elkezdtek támadni, most már nem túl meggyőzően majd időt kértek. Utána jobboldalra játszották ki a támadásukat, ahol a mi b1-b2 védőnk között be tudott törni a szerb játékos és lőtt is…..kapufát (Pásztor Betti mindenesetre rajta volt a lövésen, ha esetleg jobban helyezte volna....). Ekkor volt 59:36, tehát körülbelül húsz másodpercünk maradt az egyenlítésre: a labda szerencsére visszapattant hozzánk, így rögtön indíthattunk. Az indítást Such Nelly kapta (Palkó Fruzsitól) jobboldalon; egyedül mehetett kapura de a ziccert a kapus lábbal védte. A labda Such mögé pattant vissza, egészen a szaggatottig, ahol a második hullámban érkező Palkó Fruzsi megszerezte és kapura is vitte, míg aztán a hatoson három irányból négy szerb védő zárt össze körülötte (bár az a szó hogy ’összezárt’ nem pontosan írja le azt, ami történt, talán jobb lenne azt mondani h négy védő ugrott rá jobbról-balról-mindenfelől….). Mivel Fruzsi hat méteren egyértelműen gólhelyzetben volt, ezért a hetes nem is lehetett kétséges (bár a szerb edző szerint belemenés volt ez, nem több….) A hetest egy ideig senki nem akarta elvégezni, végül Planéta állt oda, és be is lőtte, nem sokat cifrázva. (Az egész vb-n egy hetesgólt lőtt, de azt a legjobbkor…) Öt-hat másodperc még hátra volt a mérkőzésből, a szerb kapus középkezdéshez előredobott labdáját Tóth Eszti elkapta és ezzel megakadályozta azt hogy indítsanak; ezért rögtön piros lapot kapott és kétmeccses eltiltást (talán fölösleges volt ez a szabálytalanság,  mert minimális idő lett volna már csak egy támadásra de könnyen lehet hogy Eszti nem tudta pontosan mennyi is az, és biztosra akart menni…)

 

Így tudtunk kevesebb mint két perc alatt három gólt dobni, egyet sem kapni és a meccset döntetlenre hozni. A szerb játékosok indián csatakiáltását – amit minden győztes mérkőzés után bemutattak a pályán – a csoportban egyedül a mi meccsünk után nem láthattuk, és emiatt egy kicsit sem bánkódtunk…:)