RnD Creative Commons License 2012.07.24 0 0 1690

A HUN-ESP csoportmeccs utolsó percei......:)

 

SPANYOLORSZÁG-MAGYARORSZÁG 25-26 (12-12)

 

július 2.

 

 

Nyolc perccel a vége előtt két góllal is vezettünk a spanyolok ellen, nem sokkal utána már eggyel sem: kaptunk egy védhető gólt szélről és a lengyel játékvezetők is igencsak érdekesen kezdtek fújni. Ez azzal járt hogy a spanyolok a meccs végén szinte valamennyi támadásukat büntetődobással fejezhették be, ami nem hiányzott nekünk. Új kapusunk, Bíró Blanka védett egy beállós ziccert, de utána menetrendszerűen jött az újabb hetes, amit belőttek, így lett 24-24 és már csak három perc volt hátra. Ezt követően hosszan passzolgattunk a spanyol kapu előtt, de végül még kapura sem tudtunk lőni és megint ők jöhettek; a következő támadásunk már nem volt ilyen hosszú, mert alighogy elkezdtük máris elvették tőlünk a labdát, mondván hogy Nada a hatoson belül futott be szélről középre. (Visszanézve a felvételt ilyenről szó sem lehetett, Nada maximum a hatos vonalának külső szélét érinthette, ráadásul bőven volt helye befutni, mert a spanyol védők – a szokásos nyitott védekezésük miatt is – jóval a vonal előtt álltak.) Akárhogy is, azzal hogy 58:11-nél, döntetlen állásnál elvették tőlünk a labdát, a két lengyel játékvezető felkínálta a spanyoloknak a győzelmet, akik ezzel a tálcán kínált lehetőséggel úgy tűnt hogy élni is fognak, a következő támadásukból mindenesetre hamar gólt lőttek. Egy perc volt már csak hátra a meccsből, gyorsan egyenlíteni kellett: szerencsére ezt Planéta is tudta, aki a középkezdés után néhány másodperccel felugrásból, minden különösebb előkészítés nélkül, úgy tizenkét méterről irgalmatlanul nagy gólt lőtt. A spanyolok csak nézték...

 

A következő támadásukat sikeresen kivédekeztük és ismét mi jöhettünk. Tizenöt másodperc maradt már csak, amikor időt kértünk. Az időkérés után mindenki elfoglalta a helyét a spanyolok térfelén, Planéta jobboldalt, Palkó Fruzsi j2-ben a vonalon, középen, a felezővonal előtt valamivel pedig Tóth Eszti és Klivinyi Kinga. Eszti a sípszó előtt széles mozdulatokat tett a szélrózsa minden irányába, amiből a spanyolok sok mindenre nem jöhettek rá, esetleg arra gondolhattak hogy egyszerre mindenhonnan megtámadjuk a kapujukat, de ettől okosabbak biztos nem lettek…..:) 59:45-kor indult a támadásunk: Tóth Eszti a tőle 2 méterre jobbra álló Klivinyinek passzolt; előttük nem sokkal két spanyol védő állt, akik elkövették azt a sorsdöntő hibát hogy nem zártak össze, hanem tétováztak hogy mi is legyen, láthatóan nem tudták hogy kettejük közül kire figyeljenek. Kingának csak ennyi kellett, azonnal támadásba lendült, a két védő közötti kétméteres résen keresztül nyílegyenesen a kapu felé indult (úgy, hogy előtte ekkor már nem volt több védő, mert a spanyolok kijöttek emberfogásra) és a  hatosnál felugrásból nagy gólt lőtt.

 

Ehhez a gólhoz alig 6 másodpercre volt szükségünk, ami egyben azt is jelentette hogy a spanyoloknak volt még idejük egy ellentámadásra. Ezt azonnal meg is kezdték, de mi is jól tömörültünk előttük, így a labda végül a jobbszélsőjükhöz került, aki kicsit kiszorítva, nem igazi ziccerből lőhetett és a lövését Bíró Blanka védte. Ezzel véghezvittük a majdnem lehetetlent: 2-0-ra hoztuk a meccs utolsó percét és hátrányból, tíz másodperccel a vége előtt a magunk javára tudtuk fordítani a mérkőzést…:)