Rainer Maria Rilke:

 

JÁTÉKOK

 

Egy játék, íme: kérdés, felelet;
s oly ismerős, az ember szinte unja
kicsiny szeretet-kocka hullt, s gurulva,
hogy elsápadsz, oly számhoz érkezett...

 

S újra, ismét vetettük a kockát,
s a kis játékszer asztallapon át hullt,
a ház teljes tömbjén szállt, hatolt át,
a gravitáció mélyébe száguld.

 

Hogy az esést fürkészve valamit még
jelent a hullás, az tárul  elénk,
hidd az asztalt, s kocka mutatja ezt: HÉT.

 

Vagy magát a kockát, sors szenteli meg,
hidd kettőzötten, hiszen részt nem vehet,
s bár mondod: TE, ő nem mond sosem ÉN-t.

 

(1926)

 

Ford. : Néreusz:-)