Ui. A francia hadnagy szeretőjében, John Fowlesnak ebben a csudálatosan becsapós című regényben van egy remek leírás a XIX. század utolsó harmadában szokásos "kommunákról", a pre-rafaeliták művészi életközösségeiről. Na, én valahogy úgy képzelem el szegény Morrist a virágkorában, mielőtt ez a szimbiotikus egység némileg őt is megfosztotta a családi boldogságtól, ámde elvezette az iparművészi kiteljesedésig, valamint az anarchista tézisekig. :-)

Szerintem most már tényleg rengeteget hablatyoltam a fortepanhoz csöppet sem tartozó témákról, így hát elégedetten nyugovóra térek, egyben kérem az elnézést. Jóccakát. :)