Én nem gondolom, hogy annyira megkéne kérdőjelezni, állandóan Rezunnál az, hogy igaz, vagy sem amire hivatkozik, gondolok itt az aknákra, vagy a dunai flotillára. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a szerző tudatosan emel ki és nagyít fel tényeket, és ezáltal helyezi más megvilágításba a dolgokat. Persze vannak részek amikor tudtosan csúsztat, például a saját felvetéseit elkezdi később tényként kezelni, vagy egyszerűen megvezeti az tájékozatlan olvasót alapvető katonai és technikai kérdésekben (lásd a BT harckocsik ügye, csak az védekezik a ki beássa magát, vagy az olyan eszement ötletei, mint hogy a legjobb védekező erő az 1000 nehézbombázó, hiszen azt senki sem meri megtámadni). A fő gondom Rezunnal a forrásai, ha figyelmesen megnézed általában három féle forrást használ, és azt is igen szelektíven. Az első a TASSZ közlemények, ami a kor politikai propagandája, a közvéleménynek szól, de nem feltétlenül fedi le a valós cselekedeteket, a második olyan szovjet tábornoki visszaemlékezések amelyek valamikor a hruscsovi, vagy brezsnyevi sztálintalanítási időszak szellemében erősen cenzúrázva íródtak és jelentek meg és ezekből összefüggéseiből kiragadva idéz, a harmadik forrás az ami valamennyire komoly lehet, a szovjet hadtörténeti folyóirat, de ugye ezek is mind a könyv 1988-as megjelenése előtt íródtak. Nincs és nem is lehet a birtokába levéltári forrás, csak nyílt, Nyugat Európában is elérhető forrásokat használt, és ebből vonta le a következtetéseit. Ráadásul én érzek egyfajta megélhetési írást is Rezunnál, aki kitalálta, hogy hogyan tud ebből jól megélni, a lényeg, hogy valami nagyon nmeglepőt kell írni, lásd a HT-ben megjelent cikket az új könyvéről, ahol kifejezetten dicséri a hadseregben véghezvitt tisztogatásokat.

Az a kérdés, persze nem egyszerű, hogya Szovjetunió akart-e és ha igen mikor támadni. A szovjet-orosz történetírás nincs könnyű helyzetben, hiszen hosszú ideig gúzsba kötötte a váratlan német támadás megdönthetetlen toposza (ami szerintem nem volt igaz, de nem lehetett ettől eltérni), ugyan akkor most hat rá egy másik, a leplezzük le a szovjet rendszer gonoszságát (ami igaz, de itt vannak akik próbálják fokozni az amúgy is szőrnyű valóságot). Ez a kettőség megosztja a mai orosz történész közösséget, de nem segíti a objektív véleményalkotást, hiszen ha az egyik ellen szól valaki, akkor automatikusan úgy kezelik, hogy a másik oldalt támogatja (melesleg, akárcsak ezen a fórumon).

Személy szerint én osztom Számvéber Norbert azon véleményét, hogy a szovjetek lehet, hogy akartak támadni, de nem 1941-ben. Ekkor még a hadsereg átalakítása és átfegyverzése csak folyamatban volt, nem voltak alkalmasak a hadműveletek megkezdésére. Valószínüleg voltak terveik a szovjet "sarlóvágás hadművelet" végrehajtására és ennek elemei indultak be támadást követő napokban (román területek támadása, de akár Helsinki, vagy Kassa bombázása, mégha ez lehetett navigációs hiba is), ez mind egy támadásra való válasz volt és nem egy ettől független hadművelet.

TG