"A meg nem kérdezett kisebbségek számára a rendszer – különböző mértékben –, de az első pillanattól kezdve elfogadhatatlannak bizonyult. Az országban élő nem szláv kisebbségekhez való viszony különböző volt ugyan, a végső cél azonban mindvégig a beolvasztás/megsemmisítés volt. Helyzetüket az eltérő mértékű, de általános diszkrimináció jellemezte." (epa.oszk.hu)
"Eddigi jelentések szerint a lakosság hangulata még mindig bizakodó, bár ezek a jelentések a békeszerződést megelőző időkből keltek, nem tudni, hogy a szerződés aláírása milyen hangulatot fog kiváltani az ottani lakosság körében. A szerbek tömegesen telepítenek oroszokat a megszállott területre, akik állítólag a bolsevizmus elõl menekültek Oroszországból. Sok ezek között az arisztokrata, orvos stb. Az embereknek négy kategóriája van a megszállott területen:
1. Akik, a szerb uralommal meg vannak elégedve, ezek száma napról napra fogy, ma már csak olyanok, akik a szerb uralomból közvetlen hasznot húznak. A magyar, német, tót és bunyevác lakosság – főleg a tehetősebb réteg vagy sohasem volt híve a rendszernek, vagy régen kiábrándult abból. Általános volt a zúgolódás a pénz lebélyegzése miatt.
2. Akik egyik irányban sem exponálják magukat, hanem úsznak az áradattal, az esküt letették, nem ellenszegülnek a szerbek intézkedéseinek. Túlnyomóan megbízható elemei voltak a magyar államnak is, de meg akarják óvni családjukat.
3. Azok, akikről köztudomású, hogy magyar érzelműek, de nem köztisztviselők, hogy őket az eskü megtagadása miatt kiutasítással lehetett volna sújtani, és más okot sem szolgáltatnak a szerbeknek arra, hogy őket ártalmatlanná tegyék. Ennek ellenére állandó kellemetlenségnek vannak kitéve, figyelik őket, a legkisebb gyanú esetén házkutatást tartanak náluk.
4. A legszerencsétlenebb áldozatai a megszállásnak a köztisztviselők, akik hűek maradtak magyarságukhoz, és megtagadták az eskü letételét, amivel állásukról is lemondtak. A szerbek a kiutasításokat a legnagyobb brutalitással foganatosították. Hetenként átlagosan két vonat érkezik.” (epa.oszk.hu)