Ha nem készültek alapos elemzések, becslésekbe talán nem is érdemes belemenni. Gyenge lábakon állnak az ismereteim, azok alapján nem merném állítani, hogy a többség nem csatlakozott Rákóczihoz; könnyebben lehetne nyilatkozni, ha legalább a két oldalon álló főurak teljes lajstroma előttünk lenne. Annyi azért biztos, hogy nem lehet összevontan kezelni se a nyolc évet, se a szabadságharc egész hadműveleti területét. A Dunántúl és Erdély ingadozásának elsősorban nyilván hadműveleti okai voltak, de előbbin már csak földrajzi közelség miatt is több volt a Habsburg-hívő, mint allgemeinen. Ugyanígy Felső-Magyarországon százötven év alatt, főleg a Thököly-időkben komoly Habsburg-ellenes potenciál alakult ki, nem véletlenül ez a terület megszakítás nélkül Rákóczi kezén is maradt.

A jobbágyság harcra való hajlandósága a trencséni ütközet után, főleg a pestis időszakában már nem volt a régi, 1705-1707 között viszont nem egyszer felmerült, kell -e számítani a nagy tömegekben megjelenő mezei hadakra vagy az általános fegyelem, az élelmezés, a regularitás miatt inkább mellőzni kellene őket.  

Bocskai felkelésének volt egy erőteljesen protestáns jellege, teljes párhuzamot nem nagyon lehetne vonni. A körülmények eleve meghatározóak voltak, a tizenöt éves háború alatt megszaporodott egy földönfutó, fegyvert fogott tömeg, Erdélyben a rendeknek elegük lett a több éves megszállásokból, fosztogatásokból, a Dunántúlon viszont vasban-vértben álltak a végvári katonák, Habsburg-szolgálatban, elvégre zajlott még a törökök elleni háború.