A szeánsz után

„…ki hívta ezeket a holtakat táncba?

én hívtalak, hogy kend fel a földet

én hívtalak, hogy jelentsd be az égett bőrként hulló szomorúságot

én hívtalak, hogy minden jót kívánjak neked

hogy új szörnyként pompázz önnön dicsőségedben

és én hívlak most, hogy imádkozz!...”

                   Jim Morrison: Lágyan mozdulnak (részlet)

 

Szeretném megköszönni Társaim, Fekete Kovács Kornél, Póka Egon, Szakadáti Mátyás, Tornóczky Ferenc és a magam nevében kedves Mindannyiójuknak a tegnap esti, Budapest Parkbeli „Jim Morrison megemlékezésen” való részvételüket.

 

Megszokhatatlan boldogságérzés töltött el bennünket a színpadra lépve. Együtt, ebben a felállásban még sosem játszottunk Doors dalokat, Morrison verseket. Nagy öröm volt átlépni a régi, ám csodálatos korlátokat és belefeledkezni több dal újrahangszerelésébe, újragondolásába és ehhez hozzáadódott még a Közönség nyitott lelkű hozzállása.

 

Nagyszerű volt látni a figyelmet, tiszteletet, beleérzést és megértést, amivel  az ismert dalokat és az ismeretlen verseket fogadták.

 

A fellépés előtt, az öltözőben azon keseregtem, hogy a 22 órakor kezdőddő csendrendelet miatt nem kaptunk elég időt a teljes zenei-irodalmi repertoár bemutatására. Így ki kellett hogynom több dalt (People Are Strange/Furcsa a nép, The Cars Hiss By My Window/A kocsik zúgnak ablakom előtt, Waiting For The Sun/A Napra várva, My Wild love/Vad szerelmem, ) és a versek garmadáját kellett kihúznom.

 

Ám a színpadra lépve mindez elveszítette jelentőségét és a bevezető „Ébredés” első sorainak ismétlése „Mindeki bent van?” tisztára söpörte az agyamat és lelkemet.

 

1978 óta játszunk Doors dalokat magyarul ést 1987-ben sikerült egy koncertet Göczey Zsuzsa segítségével felvennünk, majd közreadnunk. Később két stúdiólemez is készült. (BD Records)

 

1992-ben a Merlin Színházban Szikora János, Rajk László díszletében megrendezte az első Morrison estet. Ezt két évvel később követte egy utaztatható, monodramatikus változat, amely eddig 125 alkalommal ment.

 

A rendszerváltás után Szász Zsolt, a Carthaphilus akkori igazgató-tulajdonosa kötetben kiadta Morrison vers- és dalszövegfordításaimat, majd legalább ötször újranyomatta.

 

2006-ban Eötvös György révén még videót is megjelentettünk, ami szintén elfogyott.

 

A koncerteken, túl ezeken a megjelenési formákon terjesztettük Morrison ránk hagyott örökségét. Mindig magyarul. Idővel az a tisztesség ért bennünket, hogy sokan elmondták, a mi munkánk keltette fel érdeklődésüket Morrison iránt és ezen az úton jutottak el a zseniális eredeti művekhez.

 

Szomorú dicsőség elmondani, hogy Morrison verseit – tudomásunk szerint –  az egész világon egyedül mi tartjuk  műsoron. A költői elismerést Ő sosem kapta meg. Még Allen Ginsberg is azt mondta róla, hogy „amatőr” volt.

 

Nekem más volt és ma is más a véleményem és nagy öröm volt tegnap „hallani” az írtózatosan mély csendet, ami az „Amerika imát” befogadta.

 

Köszönjük Önöknek ezt a „visszakapcsolást”, amely tovább erősíti eddig sem múló hitünket, hogy átadjuk amit kaptunk és hozzátegyük azt, amit mi adhatunk.

 

Isten megáldja Mindannyójukat!

 

Tisztelettel

Hobo