Szia!

Én nem engedném az ilyen vizsgálatot, az biztos. De, persze, a ti dolgotok. Manometriára nem árt elmenni (lehet, hogy voltatok, bocs, nem olvastam vissza). Megallgatják a bélhangokat, nagy eséllyel az mondják, semmi baja, pszichés :(. A fájdalom pedig, nem tudom, nekem, ha bármi oknál fogva vissza kell tartanom akár fél órára is, utána rögtön fáj. Szóval ez is természetes... szigorúan szerintem, persze...

Helyzetjelentés nálunk:

(Előzmény: 2,5 és 3 év között masszív visszatartás, csak beöntésre kakilt.)

Tulképp több, mint 2 éve megoldottnak mondható a dolog, de kicsit olyannak érzem az egészet, mint amikor az alkoholista leszokik: tünetmentes, de nem gyógyult. Továbbra sem szeret kakilni, de okos, megtanulta, hogy muszáj és kész. Épp nemrég fogalmazta meg, hogy: "kakilni a legutálatosabb dolog a világon" :(. Most úgy csináljuk, hogy minden másnap kakil, vacsi után. Így kap 1 nap pihenőt, amikor nem kell ezt az uált dolgot csinálnia. 2 nap alatt pont összegyűlik annyi, hogy simán kijön, semmi szégletlazítót nem szed, ráállt erre a szervezete. Nem tudom elmúlik-e ez valaha is, hogy mikor fog akkor kakilni, amikor ingere van, úgy, mint mások, de ennek is örülök...

Nálunk egyértelműen a rendszer bevezetése hozott eredmény. Nem tudom már, hogy alakult ki, de előre megbeszéltük, hogy mikor fog kakilni, rákészült agyban... ez bejött. Ehhez persze az kell, hogy legalább részben ő is akarja. Azóta már másoktól is hallottam, hogy pszichológus hasonlót tanácsolt, kár, hogy nálunk nem volt ilyen tanács, magunktól jöttünk rá, véletlenül...

Kitartás mindenkinek...