"Miert utaljak annyira ?"

Ennek már történelme van (22 év az lassan egy generáció). A romániai forradalom annyira gyorsan jött (egyeseknek, persze), hogy igazából aki ott volt a tévé ostrománál (1989.12.22) és bevételénél, az meghatározó politikai szereplő lett nagyon hosszú távon, sokan még most is azok. A tévészékház ugye Bukarestben van, volt, és a Bukarestben élő magyarok, hát, hogyismondjam, nem feltélenül a legtisztább emberek. Hogy ki volt besúgó, meg ki nem, azt hagyjuk, inkább az alapvető mentalitásról, a vonalasságról és a konjunktúra meglovagolásának a képességéről van szó.

Az RMDSZ első elnöke Domokos Géza volt, egy sunyi kis g.ci, ravaszdi szemével és Moldova Györgyöt idéző fejjel. Ugyanúgy író, meglehetősen széles ismerettségi körrel az éppen alakuló Román Nemzeti Felszabadítási Front vezetői közül. Ilyen volt Ion Iliescu, későbbi államelnök, Ceusescu egykori jobbkeze, aki megtért a peresztrojkának, és ő volt kiszemelve a román verzió levezetésére (ami azért necces és érdekes egyben, mert Románia nem moszkovita szocializmust épített, ugyanúgy, mint Tito); továbbá Petre Roman későbbi miniszterelnök, akinek Neuländer Ernőnek hívták az apját, a spanyol polgárháborúban is harcoló temesvári kommunista volt, az anyja meg Hortensia Vallejo nevű, szintén hithű kommunista és aktivista hölgy (vicces a Roman vezetéknév, amikor egy gramm román vér sem csörgedez az ereiben), egyszóval ezek igazi kommunisták voltak, akik ugrásra készen várták, mikor nyiffan ki Ceausescu.

Az elején teljesen egyértelmű volt, hogy egységes képviselet kell a romániai magyaroknak, ami ideig-óráig működött is demokratikusan, de nyilván, versenytárs híján az rmdsz-es elit elkezdett elemelkedni a plebsztől, ügyes kamarillapolitikával kicsinálták a nagypofájúakat (Kincses Előd, Tőkés László), és ügyeskedő, simulékony, a románságot nagyon jól értő klikk jött létre, amelyik igen kevéssé képviselte a valós érdekeket: az 1968-ig létező Magyar Autonóm Tartomány visszaállítását, a magyar oktatás visszaállítását, ésatöbbi. Illetve képviselte, de csak annyira, hogy saját érdekeik és jó kapcsolatuk ne sérüljön. (vö: Neptun-konfliktus, amikor lepacsiztak a román vezetéssel). Továbbá 2004 körül, amikor az MSZP a gyalázatos népszavazási kampányát folytatta, egészen nyilvánvalóan hozzájuk törleszkedtek, Orbán Viktor ellen fordulva (ezért érthető az ellenszenv, nem Orbán kezdte). Az rmdsz potentátjai között található Románia tíz leggazdagabb embere közül legalább kettő, vagy három, ha érted, mire gondolok.

Közben ment az narratíva, indoktrináció, vagy nevezzük bárminek, hogy ne legyen több magyar párt, mert akkor egyik sem éri el az 5%-os parlamenti küszöböt, és ez sikeres a mai napig is, megfojtva mindenféle pluralista kezdeményezést, viszont az rmdsz egyre zártabb, egyre nehezebb bekerülni, és ez elég fasza kis protobalos egypártrendszert teremtett. A reflex sikeresen el lett ültetve, az emberek abbéli félelmükben, hogy nem lesz képviseletük, inkább az rmdsz-re szavaznak, ennek megfelelően a többi kezdeményezésben elég alacsony az intellektuális apport, szóval ez a csapda elég jól működik, de az erdélyi magyarság igazából gyűlöli az rmdszt. Egy magyarországi színtéren eszük ágába sincs ezekre szavazni, már aki szavaz, szóval ez szerintem eléggé hamvába holt ötlet. Viszont mutatja, hogy elég sokat tanultak a románoktól pofátlanságban és gátlástalanságban, sajnos.