Vasárnap - az év egyik legforróbb kánikulájában - Domonyvölgy térségében igyekeztem gombászni. Reggel 6-kor startoltam, hogy még a nagy meleg előtt tudjak a terepen lenni, de ehhez kb. éjfélkor kellett volna indulnom, mert már hajnalban a hőguta kerülgetett. A helyszínre érve a vadak által tökéletesen lecsupaszított altalajú tölgyes fogadott, mely látvány a gombák legcsekélyebb reményével sem kecsegtetett. Továbbállva porszáraz, homokos akácosba keveredtem, ami pont annyira volt ritkás, hogy a nap akadálytalanul szaunává varázsolhasson. Miközben az izzadságtól úgy néztem ki, mint akit tökön öntöttek egy dézsa vízzel, az alulkalibrált mennyiségű italom is elfogyott. Ezt követően egy nagyobb kihívást jelentő lépésnél a nadrágom az intim zónában 40 cm hosszan középen kettérepedt, így legalább némi közvetlen ventilláció enyhítette a kritikussá váló altáji hőmérsékletet (hazafelé az 1-es villamoson már nem örültem ennyire, nem csekély bravúrt igényelt a tekintélyes nyílás maradéktalan elrejtése). A fejlmények ilyetén alakulása már-már feladásra késztetett, amikoris egy kisebb lombos-fenyves vegyeserdőbe érve hűvös és párás levegő csapott meg, a gombák egyértelmű ígéretével. Körülnézve bámulatos módon valóságos gombaparádét tapasztaltam, az ide beszúrt képek csak apró töredékét jelentik a felhozatalnak.
nyálkagombácskák (Stemonitis sp.):
narancsos moha-kígyógomba (Rickenella fibula):
csészés álkorallgomba (Artomyces pyxidatus):
valamilyen tintagomba:
leginkább valamelyik kacskagombának vagy ilyesminek nézem:
... és végezetül egy különlegesség, ami - bár még mikroszkóppal nem lett leellenőrizve, de - minden bizonnyal a sárgalemezű kacskagomba (Crepidotus crocophyllus):
Ez a szakirodalom szerint igen ritka, háborítatlan öreg erdőkben élő jószág pár hete Üllő mellől már előkerült (mikroszkóppal is vizsgáltam), és nagyon meglepődtem, hogy ismét felbukkant. Az élőhely valóban mindkét esetben sok korhadt kidőlt fával, aljnövényzettel jellemezhető, erdészek által láthatóan már jó ideje nem zargatott terület volt.