Szuhogy - Csorbakő vára 3.rész
Kutatástörténet:
A csorbakői romokat helyesen várként említi Fényes Elek 1851-ben Geográfiai szótárában. 1864-ben Pesty Frigyes pedig már a szendrői vár nyugati erődített őrhelyének mondja.6 Ugyanakkor Pesty Frigyes volt mindeddig az egyetlen, aki feljegyezte a vár tövében található egykori tó nyomait és az azt tápláló Virágkút nevű forrást. A vár szerepel Kandra Kabos 187l-es „Régészeti és történeti levelek megyénkről" című munkájában. Gerecze Péter 1906-ban a Forster Gyula által szerkesztett „A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma" című kötetben szól röviden a várról. 1909-ben Borovszky
Samu foglalta össze legrészletesebben a csorbakői vár történetét.7 Rövid, de tartalmas összefoglalást nyújt Szuhogy történetéről az 1939-ben megjelent, Klein Gáspár által szerkesztett mü.8 A Csorbakőről szóló okleveles adatokkal Borovszky Samu, Mályusz Elemér és Engel Pál foglalkozott.
A vár régészeti feltárása 1928-ban indult meg, ekkor a várhegy északkeleti oldalán Saád Andor jégkorszakbeli barlangot tárt fel. Ekkor figyelt fel azokra a gyengén ezüstözött rézlapkákra, amelyeket a Borsod-Miskolci Múzeumba (a mai Herman Ottó Múzeum) beszállítva megállapították Leszih Andorral, hogy azok pénzhamisítás céljára szolgáltak. A környékbeli emberek kőbányászás és kőpor-kitermelés közben hasonló darabokat, illetve középkori cserepeket gyűjtöttek össze. Leszih Andor még 1928-ban több kutatóárkot húzott a várban, de a későbbi feltárások folytatásával, a korszak régészeti munkamódszere alapján megbízta az ásatásokon kezdettől fogva részt vevő Szegő András szuhogyi cipészmestert, aki korábban már 200 darab rézlapkát és lemezhulladékot talált a várban. Szegő egyébként ezt megelőzően bányász volt, de érdeklődő emberként több évig kutatgatott a várhegyen, ekkor gyűjtötte be ezeket az emlékeket, amelyeket gondosan megőrzött. Az ásatások Szegő András vezetésével kisebb-nagyobb megszakításokkal a II. világháborúig folytak. Munkáját nem irányították, és nem is befolyásolták, a Miskolci Múzeum egyetlen kikötése az volt, hogy az előkerülő leleteket szolgáltassa be a múzeumnak.
1935-re a vár alaprajza kellőképpen tisztázódott, ekkor Leszih Andor vezetésével júliusban precíz felmérést készítettek az álló falakról.
Az ásatásról egyéb dokumentumok nem ismeretesek, valószínűleg mivel nem Leszih vezette a feltárásokat, ásatási napló sem készült. A legrészletesebb és egyetlen összefoglalást Leszih Andor a Numizmatikai Közlöny 194l-es számában adja, ahol a feltárt helyiségek rövid leírását követően inkább a pénzhamisító műhellyel és vonatkozásaival foglalkozott.
Az 1950-es években a múzeumokban heverő leletanyagok feldolgozására munkaközösség alakult, amelynek XVIII. számú csoportjaként szervezték meg a középkori munkaközösséget. A „régészeti ötéves terv" keretében rendelte el levélben Radnóti Aladár a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának alosztályvezetője 1952. nyarán, hogy Bálint Alajos szegedi múzeumigazgató vezetésével négytagú munkaközösség utazzon két hétre Miskolcra, „az ottani múzeum középkori anyagának feldolgozására. A kiküldés a Magyar Tudományos Akadémia Állandó Régészeti Bizottsága megbízásából történik, a célja pedig a „Borsod-Miskolci múzeum középkori anyagáról leletkataszter készítése.
Bálint Alajosék miskolci munkájuk során tehát beleltározták a csorbakői leletanyagot, de ellentétben a muhi feldolgozással,összefoglalást Csorbakőről nem készítettek. Ezt követően Csorbakőről 1971-ben rövid cikk jelent meg a Népszava január 26-i számában, amire a szuhogyiak fel is figyeltek. Egy Ríz János nevű nyugdíjas bányász kis levelet küldött a szerkesztőségbe, amelyben kíváncsiságtól hajtva kérte az újságot, hogy közölje a régészekkel, hogy készséggel nyújt nekik információkat a várról és egyéb környékbeli érdekességekről. Ezt a levelet a Népszava továbbította a Herman Ottó Múzeumnak, ahol ma is megtalálható.16
A vár időközben folyamatosan pusztult, déli oldalában a helybeliek kis kőporfejtőt nyitottak, ami már a déli elővédmüveket is érintette. Északon a már 1935-ben is ábrázolt kőbánya az ottani falak nagy részét eltüntette, így ott csak az északra kiinduló falakból lehet következtetni valamilyen védmü létére. A várhegy műemléki védettség alatt állt, amelyet azonban a '80-as évek folyamán meg akartak szüntetni. Szerencsére ez nem sikerült.
1992-ben Nováki Gyula és Sándorfi György közölte terepbejárási jelentését a várról. Ugyanekkor vázlatos felmérést és metszetet is készítettek a várhegy falairól és sáncairól.
hogy azokból következtethessünk a vár egykori szerkezetére." Ugyanitt rövid történeti összefoglalást is nyújtottak Csorbakőről.
2002 februárjában geodéziai felmérést végeztünk a várhegyen és előterében, amellyel tisztáztuk a vár mai állapotát. A részletes felmérésen az álló kőfalak mellett sáncként jelöltük a már földdel befedett, de feltételezhetően egykor itt állt falakat. Több helyiséget is sikerült azonosítani, melyek összevetése az 1935-ös felméréssel lehetőséget nyújtott a középkori vár alaprajzi rekonstrukciójához.
Leírása
A legkorábbi vár valószínűleg egy trapéz alaprajzú lakótorony volt, melyet négyszögletes fal határolt. Ezt kettős, a déli oldalon hármas sáncárok rendszer vette körbe. A sáncot habarcs nélküli kövekből építették, mely elé árkot ástak. A belső sáncra épült később a Perényi-féle újjáépítéskor a vár külső fala. Az ekkor épült palota három helyiségből állt, ehhez nyugatról egy két helyiséges épületrész is csatlakozott. A két épületrész közötti ötméteres szintkülönbséget egy 15 fokú lépcsővel hidalták át. A palota és a belső udvar közötti területet délről és keletről egy L-alakú falszoros védte. A várat északról egy külsővár is védte, itt volt az egész erődítmény bejárata. Innen az út csigavonalban haladt a belső vár felé. A palota és a külső várfal között valószínűleg egy veszély esetén lezárható kapu védte a belső udvart.
Valószínűleg az 1440-es évek harcai miatt épült a külső vár északkeleti részén egy háromszög alakú védmű egy négyszög alakú kaputoronnyal. A tűzfegyverek terjedésével az elővár elvesztette védhetőségét, így a 16. században egy szabálytalan ötszög alaprajzú bástyát emeltek elé és valószínűleg az északi oldal is kapott egy bástyát (ennek nyomati az itt működött kőbánya nagyrészt eltüntette).
(Forrás Herman Ottó Múzeum évkönyve 42.-2003 és 43.-2004.)
Engem megfogott az eldugott kis hegyi vár története az illegális pénzverdéjével. Különös emlékem, hogy engedte megmutatni magát, és megóvott a zivartartól is (1,5 órát kucorogtunk a kis barlangban, mely oltalmat jelentett elázás ellen). Ahogy lejöttünk a vártól, és beszálltunk az autóba, megint leszakadt az ég akkor már hosszabb időre.
Jelenleg a romterület áttekinthetelen. Jó lenne a jővőben az Elővár és a Külsővár területén ásatásokat végezni,
hogy a feltárásokkal kiegészítsék a még ismeretlen részeket. Ezenkívül a palotarészt és a belsővár területét szükséges megtisztítani az omladéktól és a humuszrétegtől és a meglevő falakat kellene konzerválni.
Ez azoban jelenlegi anyagi és társadalmi viszonyok között nem a közeljövő zenéje.
