Szuhogy - Csorbakő 2. rész
Nézzük a vár illegális pénzverdéjének történeti hátterét:
Az 1510-es évek elején egy kisebb európai gazdasági válságról beszélhetünk, amely egyik kiváltó oka az újvilági nemesfém okozta árforradalom, a másik pedig a török fokozott előretörése volt. Ugyanekkor Magyarországon belső gazdasági problémák is nehezítették a helyzetet. Ezen válságos időszakban fogadta el az 152l-es országgyűlés
Mátyás óta általános 8 lat ezüsttartalom helyett csak 4 latos, ezért is nevezték Cuprea Monetának, azaz rézpénznek, ugyanis a 75%-a réz volt. Eközben régi pénzverdéket állítottak vissza (Kassa, Buda, Szeben), továbbá újakat hoztak létre (Visegrád), valamint magánszemélyek is verhettek Nova Monetát. Emellett pedig szokatlan módon engedélyezték a külföldi pénzek behozatalát és forgalmát az országban, sőt II. Lajos 1523. évi V. decretuma még elrendelte, hogy a régi pénzeket sem szabad kivinni az országból, hanem azokat is be kell váltani újra. Kezdetben felélénkült a sok pénztől a gazdaság, ugyanis a rendeletek rövid ideig megnövelték a bevételeket, de a Nova Moneta 1524-re teljesen elveszti értékét, ezért senki sem akarta régi pénzét beváltani az újra, így végül az
1525. évi hatvani országgyűlés elrendelte az új pénz veretesének megszüntetését.
Az 1526. évi 3. te. szerint pedig már 3 új dénár 1 régivel ért fel, mindez a rézpénz forgalmát kívánta visszaszorítani.
Az 1510-től induló pénzügyi válság és a Nova Moneta bevezetése miatt a főurak tezaurálni kezdtek, fokozatosan hatalmas nemesfém-vagyonokat halmozhattak fel. Ebben tehát hasznukra vált az új pénz, hiszen azzal fizettek, a régit pedig visszatartották.
A mohácsi csatavesztés ebben a rossz gazdasági hangulatban érte az országot. Az 1526-ot követő 14 esztendős kettős királyság tovább mélyítette az ország politikai válságát, amit bonyolított még a gazdaság előbb felvázolt nehéz helyzete. Az anarchikus időszakban a főurak rájöttek, hogy tezaurált vagyonukat még tovább kamatoztathatják. Kis befektetéssel a nagy haszon reményében ezért kezdtek a kettős királyság évei alatt illegálisan rossz minőségű pénzt veretni. Ezen hamis pénzeket a hatalmuknál fogva könnyedén terjeszthették birtokaikon, az anarchia miatt pedig ezért nem tudták őket felelősségre vonni.
Főúri pénzhamisítás
A politikai és gazdasági zűrzavar tehát jó táptalajt nyújtott a hatalmaskodás ezen formájához. Központi hatalom híján lényegében ellenőrizhetetlenné váltak a legnagyobb főurak, akik nagy haszonnal űzhették hamis mesterségüket, ha pedig gyanúba keveredtek, vagy uralkodójuk kezdte megszorítani őket, akkor bármikor átallhattak a másik királyhoz. A főurak azonban igyekeztek uralkodójuk hatalma alól kibújva, önállóan, saját, a királyi székhelyektől távol eső birtokaikon hamisítani, aminek jó rejtekhelyet adtak a Felvidék várai.
A pénzverés annak ellenére, hogy nem volt kizárólagos királyi jog, mégis a pénzhamisítás a hűtlenség esetei közé tartozott: „Továbbá, a hamis pénzek készítői, vagy aki ily pénzt tudva és nyilván nagy mennyiségben hoz forgalomba" - hűtlenséget követ el, ami fej- és jószágvesztéssel büntethető, írja Werbőczy István Tripartitumában.114
Az anarchikus kettős királyságban hiába próbálták megfékezni az uralkodók a pénzhamisítást, törvényeikkel nem sokat értek. Még 1530-ban elrendelte János budai országgyűlése, hogy minden vármegyében különleges jogkörű bíróságokat állítsanak fel, amely kivizsgálja „mindazokat, kik a király beleegyezése nélkül pénzt veretnek, vagy verettek."118 Az 1538-as pozsonyi országgyűlésen a Ferdinánd-pártiak is hasonló törvényt hoztak, de végrehajtásuk sikeréről nem sokat tudunk.
A hamisítások alapját a kevés forgalomban lévő pénz biztosította. A pénzek hiányát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kereskedelemben az emberek használták a Mátyásig visszamenő érméket is, sőt erre még törvény is lehetőséget adott (1535. évi XIX. te). A pénzek hiánya persze a nemesfémek hiányából is eredt. Nemesfémeket pedig csak a főurak tudtak tezaurálni, akik kezén jelentékeny kincs gyűlt össze. A felhalmozott kincsek pedig jó nyersanyagként szolgálhattak egy hamisítónak
A főurak az elzárt váraikban jól felszerelt hamisítóműhelyeket alakítottak ki. Ezeket szakképzett mesteremberekkel töltötték fel, akik civil életükben ötvösök, vésnökök, kőfaragók, lakatosok vagy kovácsok voltak. Egy-egy mesternek nagy volt az értéke a várurak között, így előfordult, hogy erőszakkal, akaratuk ellenére vitték egyik vagy másik főúr hamisító várába. Miklós ötvös vallomása is tele van ilyen utalásokkal, hogy őt is elhurcolták és ott hamis pénz, vagy hamis verőtő készítésére kényszerítették. Néhány szakember külföldről jött, vagy menekült ide. Ebben az ellenőrizhetetlen időszakban nagy volt a kereslet rájuk.
vallomás alapján több hamisítóműhelyet és sok hamisítómester nevét ismerjük. Ezek közé tartozik Jeszenő, Kővár és Homonna vára, amelyek egy család, a Homonnai-Drugethek birtokai voltak és egy egész hamisítóhálózatot épített itt ki Homonnai Antal fivéreivel, Ferenccel, Gáborral, Györggyel és Imrével. Miklós ötvös vallomásából tudjuk az itt dolgozó mesterek nevét is, akik egy nemzetközi társaságot alkottak, hiszen a ma-
gyarországi magyar és német hamisítók mellett lengyel zsidók és egy olasz vésnök is dolgozott. A várak között kapcsolat volt, hiszen Miklós ötvös is mozgott köztük, sőt elképzelhető, hogy bizonyos munkafázisokra is oszthatták a hamisítást az egyes váraikban a Homonnaiak.
Hricsón, Trencsén vármegyében Podmaniczky Rafael, Csicsván Rákóczi János várnagy, Szerednyén Dobó Ferenc, Munkácson Büdy Mihály, Lipolcon Zádorffy János veretett hamis pénzt.
Pelsőci Bebek Ferenc és Imre Krasznahorkán, illetve Csorbakőn komoly hamisítóműhelyeket rendeztek be és vereteikkel valósággal elárasztották a Felvidéket. Bebek Ferenc Gömör és Abaúj főispánja, felső-magyarországi főkapitány a környék vármegyéinek igazi ura volt, így lényegében 1540-ig a két uralkodó nem sok sikerrel tudta akaratát érvényesíteni Gömörben, Abaújban, Tornában, Borsodban, vagy a Szepességben.
Krasznahorkán, az 1530-as évek első felében, de valószínűnek tartható, hogy az évtized végén is, működtetett jól berendezett hamisítóműhelyet. Noha a vár központi helyen van és ez a Bebekek egyik székhelye, mégis szinte bevehetetlen, így tulajdonképpen ellenőrizhetetlen a belső élete. A források és a fennmaradt hamisítóeszközök alapján egy nagy mennyiséget termelő üzemre következtethetünk. A várban pénzverőszerszámokat, verőtöveket és véreteket találtak, amelyeket ma a krasznahorkai vármúzeum gyűjteménye őriz.122 A verőtövek alapján tudjuk, hogy még Hunyadi Mátyás pénzeit
is gyártották itt, azokat ugyanis szívesen elfogadta a nép, mivel megőrizték régi értéküket. Emellett János király nevére vertek ki dénárokat, ami azért is érdekes, mert Hain Gáspár Lőcsei krónikájából ismerjük, hogy: „Ez idő tájt [1532. év körül] mind a két Bebek, ti. Imre és Ferenc, János királyhoz pártolt át."1 3 A Szapolyihoz átállt Bebek fivérek tehát egyből, de már lehet, hogy korábban is, elkezdték verni uruk pénzeinek hamisítványát.
Murány várában Csoltói Basó Mátyás várúr készíttetett hamis véreteket. 0 is az 1530-as esztendőkben tartott fenn műhelyet és egy egyezség jött létre közte és Bebek Ferenc között, aki segített mindkettejük pénzét elfogadtatni a lőcseiekkel, ami véleményem szerint mindenképpen érdekeltté tette Ferencet a murányi „üzletben". Egyes feltételezések alapján az eddig feloldatlan M-B verdejegyű János dénárokat Basó Mátyás készíttette.1 A murányi műhely a krasznahorkainál lényegesen kisebb lehetett. Basóról és testvéreiről, Mártonról, valamint Demeterről érdemes megjegyezni, hogy a Felvidék nagy rablóinak számítottak és az 1548-as országgyűlésen elhatározzák megbüntetésüket. Az érdekessége pedig az, hogy 1549. nyarán a várukat Salm Miklóssal együtt az a Bebek Ferenc veszi be és ő végezteti ki a Basókat, aki korábban, mint Basó Mátyás társa működött a hamis pénzek gyártásában és terjesztésében.
A pénzveréshez felhasznált nemesfém nyersanyagok csak tezaurált ötvösmunkákból és tárgyakból, ún. pagamentum ezüstből álltak, vagy használtak bányászott érceket is. Csorbakő esetében ezen problémát alátámasztja a mindössze néhány km-re található Rudabánya is, amely ezen időben a Bebek család birtokában volt. Káplár László és Kahler Frigyes vizsgálatai alapján megállapítható, hogy több dénár Rudabányán fejtett réz- és ezüstércből előállított fémrézből és fémezüstből készült. így tehát az ércbányának bizonyítható kapcsolata volt a műhely-lyel.137 Továbbá megjegyzendő, hogy a Bebekeknek több felvidéki színes- és nemesfémbányájuk volt.
A hamisítványok között a legkorábbiak II. Lajos 1524-es veretei, majd a legtöbb Ferdinánd 1536 és 1539 közötti pénzeit utánozza, ezek mellett készítettek külföldi érméket is, így II. Ulászló cseh filléreit, Ferdinánd osztrák érméit továbbá salzburgi érseki pénzt is.138
Bebek Imre várúr 13 évig volt itt birtokos. A Bebekek pénzhamisítására már korábban láthattunk kellő adatot. Bár már ekkor valószínűleg megszűnt Krasznahorkán a műhely, talán erre enged következtetni Miklós ötvös azon információja is, hogy mesterembereket küldött át 1542-ben Jeszenőre. Meg kell még említeni, hogy 1540-től, Szapolyai halálától és Ferdinánd egyeduralmától erősödött a központi hatalom, a főúri pénzverés is kezdett visszaszorulni. Ez lehet az egyik magyarázata a központi helyen fekvő Krasznahorka bezárásának. Azonban Csorbakő mindentől messze lévő kicsi erdei várában még működhetett tovább a Bebekek talán közös vállalkozása. Valószínűnek tarthatjuk, hogy Ferencnek része volt az itteni hamisításban, hiszen nem szabad elfelednünk, hogy a várat Ferenc adta át Imrének. A főutaktól messze eső várban az ásatás alapján bizonyíthatóan 1553-ig működött a verde, ugyanis a pusztulási rétegek szerint még vertek itt pénzt akkor is, amikor lerombolták a várat.
Korábban Krasznahorkán, később Csorbakőn, mint amilyet Miklós ötvös vallomásából ismerünk a Homonnai-Drugetheknél. Bebek Ferenc egy legalább három várból álló hamisítóláncolat fejeként működhetett, amely központja Krasznahorka lehetett, amíg az nem vált túlzottan gyanússá.
Murányban, mint gömöri főispán és felső-magyarországi főkapitány védelmet nyújthatott Basó Mátyásnak, sőt segített hatalmával a terjesztésben, mindezt persze bizonyos részesedésért. Az országgyűléshez kerülő ügyben azonban ezt a védelmet kínos lett volna továbbra is fenntartani. Továbbá maga is gyanússá válhatott, ezért is vett részt aktívan Basóék likvidálásában 1549-ben. Kivégzésükkel pedig az ő szempontjából terhelő koronatanúkat tüntethetett el törvényes eljárással és közben tisztázta saját magát.
Közben javában működött Csorbakőn a testvére azon műhelye, amelybe valószínűleg azért ültette fivérét, Imrét 1541-ben, hogy a bezárt krasznahorkai „üzletet" biztonságosabb körülmények között pótolhassa, immár Ferdinánd érméinek hamisításával. Elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy az 1542-ben, Miklós ötvös által megemlített Jeszenőre küldött mesterek mellett voltak olyanok is, akik Csorbakőre tették át székhelyüket. Feltételezhető, de nem bizonyítható, hogy Miklós ötvös részletes névjegyzékében szerepelnek olyan személyek, akik megfordultak Csorbakő várában is.
1553-ban meghalt Bebek Imre, majd a következő évben tisztázatlan okokból viharos gyorsasággal leromboltatta a várat Ferenc.
legvalószínűbb, hogy a vár elpusztítása a bizonyítékoknak a gyors eltüntetése volt Bebek Ferenc részéről, hiszen, ha véletlenül pereskedésbe keveredett volna a Horvátiba telepedett özveggyel, az a várba visszatérve mindent pontosan elmondhatott volna az itt folytatott hűtlenségi esetekről. így azonban eltűnt az amúgy nem jelentős vár, vele azon helyiségek, ahol a tanúk bebizonyították volna az egykori hamisítás tényét. Mivel a műhely később sem szerepel a forrásokban, mindenki hallgathatott róla, majd feledésbe merült. Csorbakő lerontásával a Bebek család pénzhamisító tevékenysége is megszűnik. A mestereket elengedhették, azok vagy máshoz szegődtek, vagy önálló vállalkozásba fogtak.
a főúri pénzhamisítás olyan óriási kockázattal járt, hogy azt csak hatalmas haszonért, illetve csak bizonyos társadalmi állásban volt érdemes megkockáztatni. Bebek Ferenc, vagy a Homonnai-Drugeth család ilyen rangúak voltak, akik képesek voltak saját magukat és vagyonukat megvédeni a királlyal szemben üzlettársaik (Basó Mátyás), illetve mestereik (Miklós ötvös) feláldozásával. Bebek Ferenc maga védelméért, tisztázásáért még egy jelentéktelenebb vára árán is képes volt, amit szintén csak magas tisztségü főurak tehettek meg.
Forrásként Szörényi Gábor András 2003-és 2004 tanulmányait használtam amelyek a Herman Ottó múzeum évkönyveiben jelentek meg.
Folyt. köv. A vár felépítése és kutatása, jelenlegi állapot.
