A pénz nem boldogít- a Dianám igen;-))))

Ütött-kopottan vettem, ezt az állapotot meg is őriztem, és nem bánok vele mostohán!!! Az ápolás és a glancolás nálam nem jelent egyet!!!! Gyári fényű barnítása már akkor sem lehetett, amikor az előző előtti tulaja használta:-((( attól még belülről egy óramű, és nagy dolgokra képes-ha éppen jól tudom használni.

Te majd akkor fogod "nyúzni" a drágaságaidat, ha majd annyit fetrengsz vele a bozótosban, porban és esőben, hóban, mint én;-))) Lőtéren-pláne fedetten- használni  nem egy strapa a külcsínyének...Szerintem nem kell túlmisztifikálni ezt az egész dolgot: a használati tárgyak, munkaeszközök azért vannak, hogy használjuk!A megfelelő ápolás azért kell, hogy sokáig használhassuk!Egy fegyver sohasem azért fog jól lőni, mert gyári barnítású a csöve, vagy karcmentes a tusája:-)) Ha vitrinben tartom, jól mutatna, gyönyörködhetek is benne, de ennyi- a pontos találatok örömével nem sűrűn fog megajándékozni a szekrény mélyén, az biztos:-(((

Amiket a szekrény mélyén tartok, azok gyűjteményi darabok, és gondoskodom róla, hogy azok is maradjanak- de nem is viszem ki őket a susnyásba:-DDDD

A 300- as Baumat két év alatt sikerült kissé leamortizálnia 10.000 lövésnek, meg több tucat "felhasználó"-nak:most - kis ráfordítással- ismét topon van. Teszi a dolgát, nyúzni fogják megint sokan,és eszemben sincs azon rettegni, hogy mi lesz akkor, ha egy újabb kopásnyom látszik majd a tusáján;-))))

Optikai nagygenerált majd akkor fog kapni, ha lesz rá energiám és lehetőségem, hogy a többi restaurálásra váró vassal együtt darabokra szedjem, és elvigyem melegbarníttatni, meg tusákat reparálni...