Ami bántja a fülemet/szememet, pl. a -ba, -be és -ban, -ben keverése, vagyis elhagyása

Természetesen abba, hogy mi bántja a szemedet és a füledet, nem tudok beleszólni, de azt el tudom mondani, hogy gyakorlatilag minden magyar anyanyelvi beszélő elhagyja több-kevesebb rendszerességgel, a -ban, -ben végéről az -n hangot. Mondom, gyakorlatilag mindneki, tehát nagy valószínűséggel te is. Csak a folyó beszédben - a saját folyó beszédünkben - ez nem szokott tudatosulni, nem vesszük észre. Én például korábban elég sokat rögzítettem a saját beszédemet, és még olyan helyzetekben is, amikor direkt odafigyeltem rá, kétségbeejtően pongyolának tűnt számomra a kiejtésem. A fenti jelenség teljesen normális, és még egyszer mondom, a beszélők egészére jellemző. (Biztos van olyan ember, akire nem, de én még nem találkoztam ilyennel.)

Az ikes ragozás is érdekes, mert az meg eleve torzó maradt, sosem fejlődött ki rendesen, félbeszakadt a kialakulása, és már vagy ezer éve szép csendben bomlik. Miután semmilyen nyelvtani funkciója nincsen, így előbb-utóbb végleg el fog tűnni a nagy részük. Maga az -ik nemhogy eltűnne, de egyre újabb ikes igék születnek. Csak az (eleve csonkán maradt) ikes ragozás többi alakja fog eltűnni.