Kezd bennem gyökeret verni a felismerés, hogy a válasz a destruktív karakterstruktúrában található meg. Tehát a célja - önmaga előtt is titkolva - nem a szeretetteli kapcsolat, hanem szenvedélyét a rombolásban való dagonyázásból nyeri. Az életellenes tevékenységek pontosan ugyanazt a szenvedélyt és beteljesülést hozhatják, mint az élet virágzását célzók, ez részben hajlam, részben választás kérdése. Aki a rombolás irányába indul el, az nagy kerülővel és pokoli tapasztalatok árán jut el "Rómába", de minden út oda vezet. :) (Erich Fromm: A rombolás anatómiája, az éjjel olvastam, és kiegészítettem a saját meglátásommal.)

(Na, most már ez a 20. hsz-om, nyithatok akkor már végre topicot?)