Helló,
annyi különböző – és köztük nem kevés aggasztó – véleményt olvastam a Zsolnai-módszerről, hogy idejét láttam egy kicsit alaposabban utánanézni. Engem azért érdekelt a téma, mert én is ezzel a módszerrel tanultam annak idején. Az első osztályt 1986-ban kezdtem, amikor a módszer első kísérleti osztályait létrehozták.
Itt annyi rossz véleményt olvastam, hogy kezdtem kételkedni benne, hogy a tanítónénim lekövette az előírásokat, de hála a www.diszlexia.info oldalon talált leírásnak, egyértelműen ráismertem; és igen, az imádott tanítónénim igenis betartotta az előírásokat. NEKEM SEMMIFÉLE NEGATÍV TAPASZTALATOM NINCS! Ezt nagyon fontosnak tartom leszögezni. Lehet, hogy ezt csakis a lelkes tanítóknak köszönhetem, vagy annak, hogy a Zsolnai-módszert az iskolám az óvodaiskola-programmal kombinálta (e tekintetben is kísérleti osztály voltunk), de azt hiszem, a Zsolnai-módszer semmit nem vitt félre bennem. Sosem éreztem nyomást, játékosnak tartottam a tanulást. Nekem is konkrét emlékeim vannak, de igazából a szüleim tudták ezt megítélni, lévén nekik komoly összehasonlítási alapjuk a bátyám személyében. Velem sosem kellett otthon tanulni, sosem presszionáltak gyakorlásra, olvasásra, főleg nem magolásra.
Amit külön kiemelnék a rendszer előnyeiből, az a (lent is felsorolt) néma-értő olvasás. Sosem voltam képes magolni, ami óriási hátrányt jelentett később a gigantikus tananyag elsajátításában a jogi egyetemen. De amit elolvastam egyszer, és megértettem, azt nem kellett magolnom. És ezt – ezek szerint – nem kis részben a Zsolnai-módszernek köszönhetem. Igazából mindeddig csak pár jellemzőjét tudtam a módszernek, csak most néztem utána alaposabban, de csakis ajánlani tudom.
Sosem tapasztaltam az igazságtalan („osztályok szerinti”) csoportosítást, ahogy a lent kommentelő építész írta; a mi osztályunkban a csoportosítás tényleg képességek szerint alakult. Nagyon fontos viszont, hogy sosem szigetelték el a különböző csoportokat, teljesen átjárhatóak voltak. Emlékszem arra, hogy – bár általában a „leghátsó padban ültem”, azaz a legjobbak között voltam – bizony egy alkalommal lecsúsztam a középső padsorba. Na, ez az élmény viszont rettentő inspirálóan hatott rám, és heteken belül vissza is küzdöttem magam a régi helyemre. Mindezt viszont anélkül, hogy a középső padban bármilyen lelki trauma ért volna.
Emlékszem, hogy voltak osztálytársaim, akiknek logopédushoz kellett járnia, de a tanítónők megkülönböztető figyelmet szenteltek neki, és igyekeztek a felzárkóztatásán. A diszlexiáját nem a Zsolnai-módszer okozta, és a Zsolnai-módszer nem is hátráltatta őket semmiben.
Szóval – bár a tudományosan megalapozott kritika ellen semmi ellenvetésem – személyes tapasztalataim alapján AJÁNLANI TUDOM!
És akkor a tisztánlátás kedvéért idézem a diszlexia.infó-t:
[„Zsolnai - féle „Nyelvi-irodalmi kommunikáció globális-szintetikus program”
Hosszabb a szóképtanulás ideje, s a program késlelteti, azaz a második félévben kezdi el az írás tanítását.
- A hanganalízist a 87 szókép tanítása után kezdődik el.
Itt nincsen előkészítés, az írás előkészítése viszont hosszabb, alaposabb.
- Egy globális előszakasz után kezdik meg a betűk tanítását.
- Betű-felismerési minta: vesznek egy tárgyképet és egy szót, s a szóban megmutatják és megnevezi a szóban forgó betűt. A program gyorsolvasási gyakorlatokat és szemmozgás-tréninget alkalmaz.
- Előbb némán olvastat, s csak utána hangosan.
Zsolnais tankönyvek:
-
- Szó és betű
- Csillagjáró fehér Ráró
- Írás munkafüzet
- Vázoló lapok
Választható alternatívaként az anyanyelv és az irodalom kommunikációs szempontú közvetítésére vállalkozik.
Az olvasástanítás stratégiájában együtt alkalmazzák a globális és az analitikus-szintetikus módszert.
- A globális program 90 szót és 6 toldalékot tartalmaz 17 csoportban. A tanítás tárgykép és szókép egyeztetésével folyik.
- A kilencedik napon lépnek be a betűk, s innen kezdve már a szóalakok elemzése, majd szószerkezetek olvastatása folyik.
- Az egyes gyerekek sajátos tanulási tempójához igazodóan a módszerek előnyeit érvényesítik.
A „Szó és betű” című könyv:
- első részében globális (Éva és Feri olvasni tanul),
- második részében analitikus-szintetikus (Betűről betűre) eljárási mód feladatsorai szerepelnek.
Az olvasástanítás két szakaszban történik.
Első szakasz:
- Megismertetik a teljes betűkészletet.
- Elsajátítják a betűösszevonás algoritmusát
Második szakasz:
- Hosszabb időt szán az olvasási képesség fejlesztésére, mely adott esetben a nyolcadik év végéig tartja megvalósíthatónak.
- A program a néma-értő olvasásra, a gyorsolvasásra, a könyv és a könyvtárhasználat képességére helyezi a hangsúlyt.
- Kiemelt jelentőséget tulajdonít a kommunikációs szempontú felolvasás tanításának, és a helyes ejtésnek.
A kommunikációs elvű olvasás lényege
A programban részletesen ki van dolgozva, hogyan kell felolvasni az egyes prózai típusokat, Így az olvasásra kijelölt szövegek lehetnek: újsághírek, rádióműsorok, ismertető szövegek, versek, állatmesék.
A program egyedi vonásai
- olvasási képesség megalapozása:
- néma-értő olvasás,
- gyorsolvasás,
- felkészülés nélküli (blattoló) hangos olvasás,
- felolvasni tudás.
- gyorsolvasás fejlesztése: a perifériás látást, a fixáció-szélességet, a látószögnövelést, a jelfelismerést, a hibakeresést célzó gyakorlatokkal.
Írástanítás módszerei
A betűtanítás lépései ún. betűtanulási modell szerint történnek, melynek felnagyított formában a tanterem falán függenek. A lépések:
- a betűtanítási modell olvastatása,
- a betűfelismerés gyakorlása,
- összevonás rendezett szóhalmazon,
- néma és hangos olvasás,
- elől egy tárgykép és egy szókép van, ezt a tanító elolvassa, majd elolvastatja a gyermekkel,
- a tanító megnevezi, elolvassa a nyomtatott kisbetűt,
- majd megnevezteti és elolvastatja a gyerekekkel.
Az írás megtanítása párhuzamos a betűolvasás tanulásával.
Segédletek: a Vázoló lapok, Írás munkafüzet, Feladatgyűjtemény.
Az Írás munkafüzet nemcsak a betűk alakítására, hanem az írásgyakorlás változatos módjaira is szolgál.
Sajátossága, hogy megengedi a kéz felemelését a betűalakításkor, nem alkalmazza az áthúzásos vonalvezetést.”]