Nem vagyok hívő, ismerőseim inkább ateistának tartanak, de tévednek ők is, mert dőreség lenne tagadnom olyasmi létét, aminek (mármint egy "Teremtőnek") a nemlétezése nem bizonyított. Tárgyilagos véleménymentességben maradok inkább hitbéli kérdésekben és nem foglalkozom olyasmivel, amihez nem értek. Egyébként az Univerzumnak a Semmiből spontán keletkezését tartom nagyon valószínűnek, külső beavatkozás nélkül, mert logikailag levezethető és a természet megfigyelhető jelenségei is erre utalnak.

Sohasem sajnáltam másoktól az ötleteimet, főleg azokat, amelyeket úgysem értem volna rá, vagy valamely okból nem lettem volna képes magam megvalósítani, és örültem, ha másnak sikerült. A lényeg a megvalósulás. Ha nem a hozzátartozóim számára van bevételem egy ötletemből, az nem akkora baj, mintha a túl sok pénzhez szoktatott gyerekek nem tanulják meg a saját erejükből boldogulást. És nem sodródom az árral, mindig is a szükséges mértékben eltökélt voltam a terveim megvalósításakor. Sőt időnként én tereltem az ár irányításával másokat a szerintem (mint később kiderült a mások szerint is) jó irányba. Például legutóbb egy egész falu közvéleményét, mert miközben 68 eFt-nyi öregségi nyugdíjamból 30 eFt gyerektartást kell fizetnem 3 kiskorú után, társadalmi munkában látok el olyan, magam választotta feladatot, amit senki sem végezne el helyettem ebben az országban, de ez már nem ennek a topiknak a témája.