Az erdő felé jártában ott áll, amivel Hamvas is elégedett lenne, egyszerű betontákolmány, hervadó mezei virágokkal díszítve, jól emlékszik, jól látja a jövőt: a kereszt ott áll, nem engedi közelébb lépni a várost a hegyhez, az erdőhöz, nem engedi a városhoz az erdőt és a Bakonyt. És a Nap súlyával a hátán érinti meg jobb kezével homlokát, mellkasát, bal és jobb vállát.