comix1976 Creative Commons License 2012.06.23 0 0 40887

Szarvaskő

 

A túránk harmadik állomása a Szarvaskői vár volt.

 

                                              

 

Megközelítése:

 

 

Az Öko – Park Panzió előtti parkolóból (Borsod út 9.) a sínen átballagva, a kék jelzést követve mintegy 20 perc közepesen meredek terepen történő sétával érhetünk az egykori vár területére.

 

Az útvonal néhány képben:

 

           

 

           

 

 

         

 

 

Története:

1242 évi mongol hadjárat (a tatárjárás) a Bükköt is megtépázta. A Sajó melletti Muhinál, Batu-kán serege szétverte a magyar hadakat, és a király menekülni kényszerült. A mongolok felismerték IV. Bélát és üldözőbe vették, aki a Bükk rengetegébe vette be magát. Az apátfalvi kolostornál a Forgách testvérek siettek a király segítségére és az egyik fiú élete árán sikerült is feltartóztatni az üldözőket és megmenteni a királyt. A király nem feledkezett meg a megmentőiről. Az egri püspökséget is ekkor erősítették meg kővárral. De ez idő tájt épültek a környék erősségei is,(Szarvaskő, Cserépvár, Dédes, Sirok stb) az esetleges újabb támadások visszaverésére, a lakosság megmentésére.

      IV.Béla királyunk, aki a tatárjárást megelőzően ellenezte a várépítést, de a tatárokkal szembeni tehetetlenségünket tapasztalva, megváltoztatta a véleményét. A magyarországi várépítések az ő politikájának köszönhetően terjedtek el gyors ütemben. A tatárjárás teljesen felkészületlenül érte az országot. A mindent elsöprő támadásaik csak a várakkal szemben törtek meg amikkel szemben pedig ők voltak tehetetlenek. Ezért IV.Béla elrendelte, hogy az egész országban, az arra alkalmas helyeken, az erre képes uraságok, földbirtokosok, püspökök várakat építsenek, ahová szükség esetén a lakosság bemenekülhet, és ott biztonságosan védekezhet.

      Ha az erre alkalmas hely a király hatalma alatt áll, adassék azoknak, akik várat építenek. A vár építésben az egész ország nagy lelkesedéssel vett részt, és csodálattal adóztak IV.Béla egyéniségének, akinek volt lelki ereje megváltoztatni az előbbi téves politikáját.

 

                             

 

 

 

      Az 1220-as évekig csak a király emelhetett várakat. (1242-ig Magyarországnak csak 17 vára volt, de 1400-ban már 329)

      1242-ben a törvény alapján, II.Kilit egri püspök (1224-1245) is engedélyt kért a királytól  vár építésére. Az engedélyt IV.Béla 1248-ban adta meg Lampert püspöknek (1246-1275) , (ugyanis II.Kilit püspök 1245-ben meghalt), hogy Kerekku=Kerekkő, vagy Fyzerkew=Füzérkő helyeken sziklavárat építsen.

      A várak, különösen a kis hadierővel rendelkező várak építésére legalkalmasabb helyek, a környezetüktől elváló sziklahegyek, hegyfokok, az un sasfészkek. Ilyen sziklavár volt Szarvaskő vára is.

      Szarvaskő várát az irodalmi források alapján 1261-1295 között építették. IV.Béla 1261 évi adománylevele még nem említi, de az egri káptalan 1295.évi határjáró okmánya már megnevezi.(Árpádkori Új Okmánytár X.201.).

Amíg ugyanis IV. Béla király 1261-ben kelt adománylevelében - melyben az egri püspökség birtokait sorolták fel - sem a helység, sem a vár nem szerepel, addig a várat az 1295. évi egri káptalan határjáró levele említi, a helység pedig az 1332- 37. évi pápai tizedjegyzékben "Sub castri Episcopi" alakban, majd késõbb 1438-ban "Zarvaskwalya" néven fordul elõ, mint az egri püspök birtzoka.

      A várat a XIII. századtól kezdődően. Püspökvárnak, Mentsvárnak, Tarisznyavárnak is nevezték. A vár parancsnokát, a várnagyot (Praefektus castri) az egri püspök nevezte ki, akinek hatalma a püspöki váruradalom területére terjedt ki. A várnagynak a váron belül bírói hatalma is volt. A várőrség pedig a vár védelmén kívül még rendészeti feladatokat is ellátott. Ellenőrizték, védték a szarvaskői várat, őrizték a Tárkányban dolgozó rabokat, irányították a váruradalom gazdaságát. A várnagy a püspök bizalmi embere volt, nem katonai szakértő, akit rovóként és adószedőként is alkalmazott.

Az 1493-ban íródott Bakócz-kódex szerint a várban egy várnagy és két helyettese parancsol. A két alvárnagy feladata volt a vár védelmének szakmai megszervezése, a folyamatos védelem biztosítása, irányítása. Békeidőben 7-10 puskás, zavargások, háború idején pedig 14-20 fő védte a várat.

      A vár fenntartása érdekében és az itt szolgálatot teljesítő várőrség élelmezésére, az egyes közeli községeket a püspök-földesúr a várhoz csatolta és így alakult ki

Szarvaskő váruradalma amelyhez Bakta, Bátor, Bocs, Deménd, Fedémes, Kerecsend és Szarvaskő-alja települések tartoztak.

Ezekben a falvakban élő jobbágyok a sziklavár urainak adóztak, robotoltak, hosszú évszázadokon át. Az egri püspök szarvaskői váruradalmához 213 porta tartozott. A vár uradalmi központ is lett. A várnagy uralkodott a hozzárendelt falvak felett, ahonnan sokszor keserű panaszok és lázadó indulatok szálltak a hatalmaskodó várúr felé. A várnak közigazgatási szempontból semmi köze nem volt a falukhoz.

 

                          

 

 

 

      Szarvaskő vára alatt nem táboroztak nagy seregek, nem folytak súlyos védelmi harcok, a vár sok évszázados krónikája mégis gazdag történelmi eseményekben, romantikus történetekben, hatalmi önkényességekben, jeles egyházi, világi személyiségek jelenlétével tragikus eseményekben.

      A Bakócz-kódex szerint 1493-ban egy kőműves mester javítja a vár három kapuját, a tornyokat, a folyosókat, az emeletes pincéket és a vár alatti halastavat.

1417-ben és 1438-ban Szarvaskő várnagyáról tesznek említést az oklevelek, de sajnos név nélkül.

      Szarvaskő vára a XIV-XV. századokban fokozatosan veszítette el az építésekor neki szánt szerepet, az újabb tatárbetörés elhárítását, a védelem szerepét. Békeidőben egyre inkább a Bükk-hegység É-D-i átjáró útjának ellenőrzésére, valamint az egri püspökök és főpapok és jeles vendégeinek pihenésére, szórakozására szolgált a nagy vadászatok idején, betöltve a romantikus vadászkastély szerepét. A várban állandó jelleggel a várőrség és a vámszedők tartózkodtak.

      Voit Pál kutató szerint Szarvaskő várát 1378-ban valószínűleg felkereste Nagy Lajos király is, amikor Szilvásváradon vadászott.

      Estei Hippolit (Ippolító d’ Este) egri püspök (1497-1520), esztergomi bíboros, Ferraro hercege, Modéna kormányzója és hercege, az egyik legősibb itáliai család tagja, aki nagyműveltségű férfiú volt, vendégeivel többször járt Szarvaskő várában, mert szenvedélyes vadász is volt. Kíséretének idegen tagjai mindig megcsodálták ezt a szép, mesébe illő, romantikus várat. Együtt vadásztak, a vadászat után pedig megcsodálták a terítéken lévő óriás vadkanokat és azt a medvét, amelyet Hippolit püspök dárdával ejtett el Szarvaskő környékén.

 

                                                            

 

 

 

      Az 1420-as évekkel kezdődően Eger lett az ország huszitákkal (Husz János, az 1415-ben megégetett cseh vallásújító mozgalmának követői, akik a római katolikus egyház ellen harcoltak) szemben álló legfontosabb végvára, az ellenük indított támadások kiinduló helye. Ebben az időben Eger elővárainak, így Szarvaskőnek is az a feladat jutott, hogy védjék a Felvidékről Egerbe vezető legfontosabb utakat.

 

      1442. április 1-én Talafúz kassai huszita vezér váratlanul rajta ütött Eger várán. Az ilyen váratlan támadások megelőzése, a közelgő husziták megállítása, -legalább is rövid időre- az érkezésükről szóló jelentések időbeni Egerbe juttatása (jelzésekkel, futárokkal) volt az egyik legfontosabb feladata Szarvaskő várának, ill. a várőrségnek. Szarvaskő vára ebben az időben a Felvidékről Egerbe irányuló kereskedelmi forgalom legfontosabb kapuja, bástyája lett, amelyet erős őrséggel és fegyverzettel láttak el.

      Hédervári László (1447-1468) és az őt követő egri püspökök: Beckensloer János (1468-1474), Rangoni Gábor (1475-1486), Dóczy Orbán (1486-1492), Bakócz Tamás (1493-1497) és Estei Hippolit (1498-1520) szarvaskő várának birtokos urai, a székhelyükhöz közel álló, vadászatra kiválóan alkalmas, csodálatos természeti környezetű várat pihenésre, vendégfogadásra, vadászatra alkalmas várkastéllyá alakították át, kényelmessé tették, szépítették.

      Szarvaskő várának átalakító építkezéseiről tudósítanak Bakócz Tamás egri püspök számadás könyvei: „1493-ban a vár kőből épített kapujánál, az igen fontos saját vízgyűjtőjénél és a füstölőnél levő toronynál végeztek kőfaragó és falazó munkákat, de más helyeken is folytak építési munkák, mint a kőből falazott verem építésén, a kapunál levő folyosón, a felvonóhíd két láncának a szerelése, a kápolna melletti malom építése, stb.

      Ezek a bővítő, felújító, módosító munkák világosan bizonyítják, már Bakócz Tamás ezt a várat a maga és vendégei számára is lakhatóvá, kényelmessé kívánta tenni.

 

                                                  

 

 

 

      A várnagy 1435-1438 között Szilágyi Gergely volt. Az írásos források az ő nevét említik először. 1441-től Vaj Pál majd 1496-tól Keczer Imre volt a várnagy, aki egyúttal Eger alvárnagya is volt.

      A váruradalomhoz tartozó falvak, valamint a vámszedőhely adói biztosították a vár fenntartását, fejlesztését, átalakítását. Azért a vár békeidőben sem állt fegyvertelenül. Az 1508-as évben 5 puska, 10 szakállas puska, 2 tarack ágyú és az ezekhez tartozó kőgolyók, 8 db nagyobb számszeríj, 19 lándzsa és egy üst tartozott a vár fegyverzetéhez.

      A vár őrségének életét, a váruradalomhoz tartozó falvak adóügyeit a várnagyok irányították.

A három részre szakadt országban Szapolyai János magyar és I.Ferdinánd Habsburg király csapatai vívták elkeseredett harcaikat, a koronás uraik érdekeiért, de a maguk javára is pusztítottak, raboltak, gyilkoltak.

A mohácsi csatavesztés után, Szapolyai János király, 1527-ben elfoglalta Szarvaskő várát, amelyet Erdődy Simon püspöknek adományozott. A püspök a testvérét, Erdődy Pétert nevezte ki várnagynak.

      1527-ben Eger, majd az 1528.évi tavaszi hadjárat során egész Heves megye Ferdinánd kezébe került, azonban Szarvaskő vára ekkor még mindig János király híveinek, Erdődy Péternek és Erchy Ferencnek kezében volt.

      A Kassa alatti Sinán Ferdinánd vezérei teljes győzelmet arattak János király felett. A nagy győzelem után, Ferdinánd vezérei jókora tüzérséggel, hadiszerrel érkeztek Szarvaskő alá és ostrom alá vették a várat. Az ostromot Syladhy Doctor Péter vezette és rövid idő alatt,(1528 április) be is vette a várat. A várnagyai foglyul estek, akiket az egri várba vittek. Szalaházy Tamás egri püspök (1527-1537), 1528-ban Horváth Ferencet, Ferdinánd egyik vezérét nevezte ki Szarvaskő várnagyává. Horváth Ferenc úgy viselkedett, mint egy rablóvár kapitánya, aki kegyetlenségeivel, harácsolásaival rettegésben tartotta a váruradalom lakosságát és még a béli apátságot is hatalmába kerítette.

A hatalomra vágyó várnagy úgy gondolta, hogy holtáig uralhatja a vidéket. Még Szalaházy püspök is, aki kinevezte, kénytelen volt meghátrálni előle. Horváth azonban még többre vágyott és megsarcolta még a váruradalmához nem tartozó falvakat is (Mónosbél, Mikófalva, Bélapátfalva). Úgy gondolta, hogy amíg hiányzik a rendet teremtő központi hatalom, azt tehet amit akar. Még az országgyűlésben is többször panaszt tettek ellene, de ő bízott az erős kapcsolataiban, és nem is tévedett. A béli falvak lakói, még a XX. században is haragudtak a Szarvaskőiekre, Horváth Ferenc hatalmaskodásai miatt, de hát ez az önkény a szarvaskövieket   is ugyanúgy sújtotta.

      Szalaházy püspök, Horváttól 20 ezer forint kölcsönt kapott, aki fedezetül a váruradalomhoz tartozó hét falut zálogként Horváth kezére adta. Ettől kezdve Szarvaskő vára Horváth kezén maradt és még János király kapitányai sem voltak képesek visszafoglalni.

      Szalaházy püspök 1536 végén meghalt. Horváth, a püspökkel kötött szerződésének érvényesítése végett a helyhatósághoz fordult, és a kormányzószék 1536.március 11-én kiadta az elismerését, mely szerint: „Horváth Ferenc a hűségére bízott várat, e legnehezebb viszonyok között is megoltalmazta, sőt a vár kiadásait a sajátjából fedezte, és hogy a püspök bizonyos összeg fejében a várat is eladta a nevezettnek, azon kötelezettséggel, hogy azt Ferdinánd király hűségében meg is fogja tartani. A kormányzószék biztosítja a nevezettet, hogy a püspökkel kötött egyezséget a király is jóvá fogja hagyni, ezért a vár a nevezettől el nem vétetik, amíg a jogos követelése, kellő számadás szerint kielégítve nem lesz”

      Bár a két ellenkirály között, hosszas vajúdás után Váradon, 1538.február 24-én létrejött a béke és a híveik között is látszólagos nyugalom állt be. Szarvaskő vára azonban továbbra is Horváth Ferenc kezén maradt.

Frangepán Ferenc egri püspök (1538-1543), hogy Szarvaskő várának törvényellenes birtoklását megszüntesse, és ott az egri püspök jogai érvényesüljenek lépéseket tett, de Horváth Ferdinánd király hívei körében erős védelemre talált.

      1538.június havában a Pozsonyban tartott országos tanácskozás Ferdinánd figyelmébe ajánlotta Horváth Ferencet és javasolta, hogy a megye fizessen neki évenként 1000 Ft-ot, a zálog összege törlesztésére. Horváth azonban a királyi parancs ellenére is tovább birtokolta a várat.

      Az 1545.február 2-án Nagyszombatban megtartott országgyűlés, végre elrendelte, hogy Szarvaskő vára az illetéktelenül bitorlák kezéből kivétessék és jövedelmei az egri vár fenntartására fordíttassék, Szarvaskő vára pedig romboltassék le. A rendek tehetetlen dühükben így akarták megszüntetni Szarvaskő várának illetéktelen birtoklását, de ez is elmaradt.

1548-ban Szarvaskő várának az ügye is közelebb került a megoldáshoz, amikor Oláh Miklós lett az egri püspök (1548-1553). Oláh püspök mint kancellár gyorsan akart elbánni Horváth-tal, akit maga elé idéztetett azzal, hogy adja el a várat és a hozzá tartozó birtokokat. Horváth azonban azzal állt a kancellár elé, hogy az ő ügyében csak egy rendes bíróság ítélkezhet, mert Szarvaskő és tartozékai zálogként kerültek a birtokába, amit a király is elismert. Ekkor aztán alkura fogták a dolgot és ez sikerre is vezetett, mert 1549.márc.11-én Dobó István már átvehette a várat, ahová várnagyul Szalkay Balázst nevezte ki.

      Dobó István kapitány, Szalkay Balázs várnagyon keresztül tartotta kapcsolatait a felvidéki vármegyékkel, várakkal. Amikor a török óriási erővel ostromolta Eger várát, Szarvaskő vára a futárok, kémek, követek pihenőhelye, átmeneti szállása volt.

      Eger első, nagy és dicsősséggel végződött ostroma 1552. szept.11-én kezdődött és október 18-án fejeződött be, a török sereg csúfos elvonulásával. A török sereg létszáma kb.100 ezer fő volt, a várvédőké pedig 2012 fő.

A török sereg vezérei: Ali pasa, Arszlán bég, és Veli bég. Eger várának kapitánya Dobó István, helyettese Bornemissza Péter. Ekkor Szarvaskő vára sem került török kézre, bár a falu lakosságának jelentős része elmenekült.

Amikor Verancsics Antal került a püspöki székbe (1557-1569) Szarvaskő várnagyának Gadóczy Gábort nevezte ki 1558-ban.

 

                                                      

 

  

      Egy jelentés 1558-ban a vár elhanyagolt állapotáról számol be, megállapítva, hogy a várnagy Gadóczy Gábor nem csinál egyebet, mint a várhoz tartozó falvak jobbágyait fosztogatja. A jelentésből az is kitűnik, hogy a püspök úr köteles gondoskodni az épületekről és a hadiszerekről is, mivel elődeihez hasonlóan a várat saját hasznára kívánja fenntartani. Ezért azt javasolják a királynak, hogy figyelmeztesse az egri püspököt, hogy kötelessége az erődítések elvégzése.

1564-ben Mágocsy Gáspár lett Eger várának a kapitánya és akkor Szarvaskő várának az irányítását is rábízták, az egységes és eredményesebb működtetés érdekében.

Szarvaskő várában mint már említettem börtön is volt. Kezdetben csak belső használatra, de később súlyos bűnelkövetőket is tartottak itt zárva. A vár melletti Akasztódomb eredeti neve Akasztófadomb volt, és ez a helynév is arra utal, hogy itt törvényes kivégzéseket is tartottak.

Az idõközben rongált állapotba került erõsséget 1583-ban Christoforo delle Stella irányításával megerõsítették.
1596-ban Eger eleste és a mezõkeresztesi csata után Gáll János várnagy az õrséggel együtt elmenekült, az üresen hagyott várat a török megszállta. 1687-ben Doria János hadainak közeledtére a török a várat elhagyta és az ismét az egri püspök birtokába került. A még teljesen ép vár 1699-ben annak a Telekessy István egri püspöknek került a birtokába, akinek kezébe II. Rákóczi Ferenc 1705-ben a fejedelmi esküt letette. Telekessy végig kitartott a Fejedelem mellett, ami miatt a szabadságharc bukása után üldöztetéseknek volt kitéve. Ezek elõl ide vonult vissza és itt írta meg védõiratát is, melynek eredményeként pápai közbenjárásra méltóságát visszakapta. A vár ezután is az egri püspökök birtoka maradt. Hadi szerepe megszûnt, kijavításával, karbantartásával nem törõdtek, így az teljesen elpusztult.

 

                                         

 

 

 

 Abaamádé 17711-es hozzászólása nagyon is idevág:

„  az, hogy Szarvaskőt nem rombolták le a török- majd kuruc harcok alatt, ill. után, továbbá, hogy a jeles Bél Mátyás 1730-at követően itt járt és "zárva találta", no és, hogy a furfangos, eszes Telekessy püspök még a Rákóczi-sz.harc után is itt lakott, még nem jelenti azt, hogy jó állapotban, épen állott.
- már 1558-ban írják, hogy a vár elhanyagolt, az 1564. évi leltárkor igen szegényes berendezést és ellátást állapítottak meg, s hiába korholják az egri püpökö(ke)t, javítása elmarad. 1582-ben már egyenesen romosnak találják. A következő évben küldik ki végre - az Egerben is építkező - Cristoforo della Stella hadmérnököt, s az ő munkája az utolsó érdemi javítás a váron. 1596-tól a töröké, akik állandó őrséget ugyan tartanak itt, de nem javítják az épületeket. A fazsindelytetős épületek tönkrementek, az 1687. évi "visszafoglalásnál" pusztán álló várat találnak, olyannyira, hogy már a (4db) dongás romos(!) pincében is csak lovakat tartanak, az őrség faházakban, összesen 21 szobában lakott. Egyedül a mecsetté alakított, hajdani Szent Miklós várkápolnát tartották karban. Ma már alig hihető, hogy az igényes Bakócz Tamás itt is építkezett - a Dk-i falnál lévő, többitől eltérő, "fehérköves" falazás talán őt idézheti -, mert hol vannak már a dongás pincék, a (ciszternának vélt) nagy Dk-i torony, a Dny-i kis torony, az intéző, várnagyok háza, a konyha, a füstölő, a kápolna, a vízgyűjtő, a malom, a várbörtön, a három kapu…”