Lorcát egész életén át rögeszmésen foglalkoztatta a halál. Salvador Dalí elmesélte, hogy Federico gyakran játszotta el halálát barátainak a madridi diákrezidencián: „Mint egy halott, végignyúlt az ágyán utánozva a saját lassú felbomlásának fokozatait. Elmondta, milyen a koporsója, milyen a testhelyzete a koporsóban, hogyan zárják le a koporsót és hogyan halad végig szülőföldjének, Granadának az utcáin. Azután egyszer csak vad nevetéssel felugrott, kitessékelt minket az ajtón, visszament az ágyába, és békésen, minden szorongástól megszabadulva elaludt.”

 

Megszámoltam, hogy Lorca tizenkét nagy színműve közül nyolc erőszakos halállal végződik, vagyis a darabok kétharmada.

 

Gyilkossággal zárulnak:

 

Mariana Pineda

Öt év múlva

A közönség

Vérnász

Yerma

 

Öngyilkossággal:

 

A halálthozó pillangó

Don Perlimplín és Belisa szerelme a kertben

Bernarda Alba háza

 

 

És még néhány az 1921-ben írt Andalúz dalok kötetből. Halál, gyilkosság, tőr:

 

 

A siguiriya tánclépése

(Ford.: Rab Zsuzsa)

 

Éjszín lepkék örvényében

barna leány hajlós lépte.

Nyomában könnyű ködkígyó

fehére.

 

Lebben a föld

fények egébe.

 

Egy sose-volt vad ütem

láncán lépdel, körbe térve.

Szíve zengő színezüstből,

tőrt ragad a jobb kezébe.

 

Hová hajt a furcsa ritmus,

siguiriya, merre mégy te?

Fájdalmad mész és virágfürt –

milyen hold hajol le érte?

 

Lebben a föld

fények egébe.

 

 

Córdobai városnegyed

(Ford.: Rab Zsuzsa)

 

Csillagfényt hessentő függöny

hull a szobára.

Vak éjszaka zuhant le.

Benn halott lány, mély az álma.

Lankadozó piros rózsát

rejt hajának gyászos árja.

Hat csalogány sírva röppen

ablakába.

 

Emberek sóhajtva járnak,

zsong gitárjuk égbe tárva.

 

 

Malagueña

(Ford.: Jékely Zoltán)

 

A halál

be és kijár

a korcsma-ajtón.

 

Fekete lovak járnak,

rajtuk fekete árnyak,

sötét, mélységes útján

a gitárnak.

 

Sónak illata száll

s nőstényi vérnek,

nyugtalan nárdusáról

a tengeri szélnek.

 

A halál

be és kijár,

ki és bejár

a halál

a korcsma-ajtón.

 

 

Döbbenet

(Ford.: András László)

 

A mellében hosszú penge.

Ott feküdt az utcán holtan.

Senki, senki nem ismerte.

Hogy rezgett, anyám, a lámpa

lengve!

Jaj, hogy didergett a gázláng

pici teste!

 

Pirkadt. A kemény szelekbe

kitárt két szemére senki,

nem hajolt már senki sem le.

Mert mellében a hosszú penge,

mert ott feküdt holtan a járdán

és mert senki, senki nem ismerte.

 

 

Keresztút

(Ford.: Tímár György)

 

Keleti szél;

lámpa ing.

A szívben a tőr

markolatig.

Az utca körben

úgy remeg itt,

mint húr, mit a kéz

kifeszít;

surrogva, mint

darázs kering.

S ott látom mindenütt a

szív

mélyén a tőrt

markolatig.