Ehhez a nem könnyű problémakörhöz szeretnék még egy utolsó gondolatot fűzni.

 

 

Mivel azt a topikot gondolataim összeszedésére használom, és afféle gyakorlásra, amit most muszáj (mármint muszáj lenne dolgoznom), hadd fűzzek még egy, az alábbihoz kapcsolódó, szerintem érdekes gondolatot.

 

 

Tegyük fel, hogy az Univerzum egy M ZFC-modell! Ebből rögtön az is következik, hogy az Univerzumnak nincs határa, mert M nem objektum, és ha egy űrhajó pályáját egy halmazokon konvergens sorozatként értelmezzük - márpedig csak ez értelmes -, akkor világos, hogy ha még V-ben is vagyunk, supM rendszám V-ben, supM sosem érhető el M-ből.

 

Ugyanis supM nem rendszám M-ben.

 

Mármost, ha valaki a Multiverzum-elméletben hisz, a dolog még érdekesebb. Lehet úgy, hogy V-ben vagyunk, és kész. De ha V-ben vagyunk, akkor a világunk teremtésekor az ontológia azt is meghatározta, hogy minden V-beli halmazt elérhetünk-e (pl. űrhajó pályájával), vagy nem.

 

Utóbbi eset már a Multiverzum-elmélet: vannak láthatatlan, azaz érzékelésünkkel (beleértve tudományos lehetőségeinket) is bizonyos halmazok, sőt, bizonyos konvergens pályák, amelyek számunkra transzcendensek.

 

Mit jelent ez? Azt, hogy technológiai korlátaink vannak, de abszolút értelemben, más lények számára ezek meghaladhatók. Nézzünk egy példát. A fenti M-ben élünk, amely egy M* ZFC-modell halmaza. Ha pedig az, akkor supM az M*-beli lények számára nem transzcendens, űrhajóval megközelíthető. Az M-beli lények azonban supM-ről csak hipotetikusan szerezhetnek tudomást.

 

Ha az Univerzum sok ilyen ZFC-modellből áll, amelyek akár egymásnak finomításai, akkor a bennük élő lények számára egészen más világok nyílnak meg, ráadásul nem kizárt, hogy a szerencsésebb lények számára az egész M világ vizsgálható, de nekem/nekünk már nem.

 

Ebben a Multiverzum-elméletben a világegyetem olyan topológia, ahol zártnyíltak a ZFC-modellek (vagy sok közülük).

 

Ez a téridő-paradoxonokra is hatással lehet. Egy M ugyanis Univerum, és nem tér, hanem téridő. Ezért, ha időparadoxonra (inkonzisztenciára) bukkanunk M-ben, lehet, hogy egy nálam szerencsésebb M*-beli lény számára ez nem is paradoxon. Természetesen, mások lehetnek a fizikai törvények is, de ez nem szükségszerű.

 

 

Vegyünk egy eseményontológiát, és gondoljunk bele, hogy mi is történik konkrétan! Én vagyok M-ben, és nem észlelem az X eseményt (ez halmaz). Egy M*-beli lény (Mr.Y) azonban igen, számára, mivel M* M finomítása, X tény (ami formulával jellemezhető).

 

Akkor viszont Mr.Y képes befolyásolni az én téridőmet anélkül, hogy arról én tudomást szereznék - hiszen X számomra nem létezik. Az én szemszögemből akár időutazást is végrehajthat, teremthet és megszüntethet dolgokat - és én képtelen vagyok felfogni, hogyan (hacsak nem direkt szabályszerűen csinálja - és úgy csinálja, nem természeti törvények szerint teszi. Ezt tegyük is fel. Mr.Y is csak egy Turing-gép, mint én.)

 

Akár Isten is létezhet így: ő V-ben él, én azonban csak egy M halmaz, vagy belső modellben.

 

 

A kérdés az, hogy ez elrendeltetett-e. Vagyis nekem lehet bejárásom Mr.Y világába (ZFC-modelljébe)? Ezt nem tudom, de nem valószínű. Ugyanis az én világomban én evolúciósan stabil úgy lehetek, hogy konstrukcióm következtében csak a számomra releváns, azaz M-tényeket (halmazokat, formulákat) kell figyelembe vennem.

 

Ha most M* hirtelen számomra adott lenne, akkor össze is omolhatnék (evolúciósan), hiszen M*-ben egészen más, vagy sokkal több halmaz és halmazok vannak, amelyek hatnának rám. Mr.Y úgy jár keresztül rajtam (és téridőmön), mintha levegő volnék, észlel engem, de én őt nem.

 

Sajnos, egyelőre úgy látom, hogy konstrukciómól fakadóan ez nem is változtatható meg, bár a dolog nem ilyen egyszerű. Ez valamiféle kontingens ténynek tűnik: kellő technológiai tudással talán M* bizonyos eseményei, halmazai, vagy akár az összes, elérhetővé válhat számomra, és ezzel az evolúció magasabb fokára juthatunk. Ez nem befolyásolná a létemet, hiszen ez lassú folyamat, lehet hozzá adaptálódni, ezért nem tesz evolúciósan instabillá.

 

 

Egy lehetséges válasz Mr.Y létezésében rejlik. Mr.Y-nak, mint mondtam, lehetősége van a világomba avatkozni. Ha ez így van, azt biztosan észlelni fogom. Akkor pedig, M* halmazaira, amelyeket Mr.Y használt, én magam hipotetikusan következtetni fogok, és így, ha nem is közvetlenül, de beépítem őket a saját világomba, a fizikai törvények leírásába. Mint a kvantumelméletben: nem észlelem a részecske határozatlanságát, valójában nem is tudom, mi történik, mikor a részecske szuperpozícióban, vagy meghatározatlan állapotban van.

De használom a tényt, és működik.

 

Ez azonban feltételezi, hogy Mr.Y - vagy bármi más M*-ből - hatással van M-re. Ha nem, akkor az Univerzumok között nincs átjárás.

 

Ha igen, akkor még az is lehet, hogy tényleg lehet utazni fénysebességnél gyorsabban - mert használok M*-beli igaz formulákat, azaz: természeti tényeket és törvényeket. Az evolúció talán ZFC-modellünk finomodása.

 

Azt sem látom, hogy a topológia szétesettsége miatt, ha supM<sumM*, akkor számos M*-beli esemény számunkra transzcendens marad, vagy nem. Hiszen már supM sem rendszám nekünk, nem konvergálhat űrhajópálya hozzá. Tehát nem tudom, hogy a finomodásnak mik a határai.