Nézd csak Schenouda egy érdekes összefoglaló forrásra találtam a méh-méz komplexummal kapcsolatban:

Gulyás Péter Pál: Köldökcsillag a Pocakhegyen
Gulyás Péter Pál: A Kalevala kacsája

 

Bár a szerző antropológiai szempontból közelít és a csillagmítoszi értelmezés híve, érdemes átnézni őket a szerteágazó anyaga miatt, amit párhuzamosan felvonultat.
Az első könyvben a 78. oldaltól kezdődik a A Pocakhegy kaptára fejezet.

 

A másodikban általában vannak igen érdekes észrevételek pl Phjolával kapcsolatban, pl. hogy Kullervo történétének bizonyos epizódjai Pohjolai eseményeket tükröznének. Aztán pl. ilyesmik, amiket már korábban érintettünk a téma kapcsán, hogy összefüggésben állnak a Plejádokkal, az a Kalevalában is előjön, ld. 92. oldaltól a Kaptárcsillag fejezetben:

 

"
Mit rejt a Pleiades-raktár?
Van a Kalevalának egy olyan jelenete, mely megerősít hitünkben,
hogy a Fiastyúk csillaghalmaz méltó volt bizalmunkra.
Az előbbiekben arra jutottunk, s meg is mutattuk, hogy a
káoszba hullt kozmoszt ez a csillagcsapat keltette életre. E
felvetés igazságát egész más módon igazolja, dimenzionálja az
a kalevalai szövegblokk, melyben a megérdemelt halált halt
Lemminkäjnent az édesanyja megpróbálja visszaráncigálni az
életbe. De hogyan?
Fia tetemét kigereblyézi a halál vizeiből, összerakja a testrészeket,
s immár csak az életre keltés marad hátra. Erre is van
ötlet a tarsolyában, ami túlmutat magán a jelenetet, hisz vegyük
észre, hogy itt most majd egy fontos őstudományos elképzelés
villan elénk: egy méhecskét kér fel, hogy ugorjon el
életre keltő elixírért a kozmosz túlsó felére. Háromszoros nekifutásra
a méh el is érkezik a megfelelő helyre és bevégzi küldetését,
beszerezvén a mágikus szert. Számunkra mindez attól
érdekes, hogy nem akárhol, hanem a Pleiades – itt „Hetevény”
– csillaghalmaznál tárolják ezt a csodaanyagot:

„Méhecske a földrül mozdul,
[…] Tovaszelel kicsi szárnya,
Száll a hold határi mentén,
A nap párkányin ügetvén,
Göncölcsillag válla között,
A Hetevény háta mögött,
Szálla Isten pincéibe,
Teremtőnek fülkéibe.”

 
De mi is ez az elixír, összetétele szerint? Mágikus méz:

„Kis méhecske, menny madara,
Fűszerízre most akada,
Mézre, mennyit épp akara;
Nem sok idő telik belé,
Hát, ím, surrog visszafelé,
Lelkendezve jő biz a méh,
Ölében vagy száz szelence,
Ezer más egyéb bödönke,
Méz van ebben, víz abban
Legjobbfajta ír amabban.”

Tehát egy méh repüli át a kozmoszt, s mézet hoz magával a
Pleiászokról. Nem rejlik itt egy paleo-tudatosság a mama részér
ől magában a küldöncválasztásban, mivelhogy a méh a
méz szakreferense? E küldöncválasztás lehetne merő véletlen
is, ha nem jutna eszünkbe, hogy a kérdéses csillaghalmaz
egyik régi magyar neve, mely most válik csak igazán izgalmassá:
Kaptárcsillag!
Innentől kezdve a képlet viszont a következő: egy MÉH
ment öröklét MÉZÉRT az égi KAPTÁRBA..."

Hát ez egészen elképesztő, mintha finnugor néphagyomány maradványban Ozirisz és Aszenáth legendáját volna egybegyúrva... Hiszen nem éppen korábban állapítottuk meg, hogy Aszenath Neith istennő egyik megjelenése s lehet, s a hét szolgálóleánya a hét plejász? S valóban Egyiptomban Neithhez kapcsolják a plejádokat, most meg azt írja a Kalevala, hogy a mennyei mézkaptár a Plejádok megetti 'cellákban' van.

Neithtel(Athénével), e kaptárőr ősanya szövő-istennővel és a mézzel már sokszor foglalkoztunk (ez meglehetősen fontos téma):
A Najádok Barlangja

Aszenáth legendája

Neith és a Méh-istennők
Neith és a görög hagyomány

Kígyók, Istennők, méz és alkímia

Észrevettem most ezzel kapcoslatban valamit. 7922-ben írtad:
"Egyébként bárhová vitték is a "Grál"-t , ahol elhelyezték, az mindig fontos csillagok alatt történt, kezdve a Meru-heggyel (Sarkcsillag, Nagy Medve), az atlantiszi szent hegynél a Plejádok játsszák ezt a szerepet, a Nagy Piramisnál szintén más csillagok... Ugyanígy "tengelynek", "középnek",  vagy "köldöknek" is nevezik ezt a helyet, és az elrendezése meg kellett feleljen bizonyos kozmikus számoknak is, és még pár dolognak..."
Az atlantiszi szent hegy és a plejádok kapcsolatáról honnan lehet tudni?