Én még egy hozzászólás erejéig leragadnék a nyolcszögletű építményke témájánál.
A korábban idézett cikkben említett Khan-i Khurra kastély alaprajza:
Valóban hasonló az alakja a Castel del Montehoz. Sajnos ennél többet semmit sem találtam erről, ez is egy 1923 kiadású kötetben jelent meg: Ernst Herzfeld: Ars Islamica X.
Aztán a következő alany, amivel érdemes részletesebben is foglalkozni, az athéni Szelek Tornya:
Ami ezt számunkra igazán érdekessé teszi, az Evliya Çelebi török utazó leírása. AZ angol fordítás cseppet torznak tűnik, de azért a lényeget ki tudjuk hámozni:
"Athénban, az Eski Cami közelében található tanult emberek egy átfogó tudományos iskolája, Platón pavilonja néven. Egy meglehetősen érdekes kő sátorból áll, aminek nyolc oldala a nyolc szél felé néz, mindegyik oldal egyetlen lapból áll. A pavilon mindegyik oldalán egy-egy emberi alak van megjelenítve, egyetlen darab fehér márványból. Mindegyik alak az egyik szél jellemző eszközeit tartja a kezében. Négy közülük mint férfi, négy pedig mint nő jelenik meg. A négy férfi Hold-szerű kinézetű, napsugárként ragyogó ifjú, a négy nő pedig egy-egy szeretetre méltó teremtményként van megjelenítve. A férfiúként ábrázolt szelek az északi, észak-keleti, észak-nyugati és a keleti; a nőiek pedig a dél-nyugati, nyugati, déli és dél-keleti. Valójában mágikus művészettel készítették ezeket, hogy mindegyikük egy-egy széllel szemben álljon.
A pavilon boltozata belülről fehér márványból van, és tizenkét részre osztották a Zodiákus tizenkét csillagképe szerint. Ezek egyike a Kos. Ez egy tüzes ház, és a retrográd Mars jelenik meg benne. A bika csillagképének részében, mely földes ház, a Vénusz van kivésve; Az Ikrekben, mely levegős ház, a Merkúr; a Rákban, amely vizes, a Hold; az Oroszlánban, mely tüzes ház, a Nap; a Szűzben, mely földes ház, a Merkúr; a Mérlegben, mely levegős ház, a Vénusz; a Skorpióban, mely vizes, a Mars; a Nyilasban, mely tüzes ház, a Jupiter; a Bakban, mely földes ház, a Szaturnusz; és a Vízöntőben, mely levegős ház, újfent a Szaturnusz van felróva. A pavilon tizenkettedik részében, a Halakéban, mely vizes ház, a Jupiter van megjelenítve. Így ez voltaképpen egy egységes, okító célzatú márvány pavilon, tizenkét részre osztva, amelyekben a hét bolygó és az egyéb égitestek influenciáit a zodiákus csillagképeitől függően határozzák meg és rögzítik a kézzelfogható mágia szintjén.
Ennek belsejében egy sír van, amiben a keresztény hitetlenek úgy tartják, hogy a görög, Fülöp van eltemetve, és hírhedett ünnepnapjaikon felkeresik. E sír legelején és legvégén görögül fel lett jegyezve a dátum. E márvány pavilon külsején van egy vékony tartó, és a nagy tudású ősök idejében, úgy mondják, e tartón egy világ-tükör helyezkedett el, hasonló Sándor tükréhez [Pharoson]. És azt mondják, amikor csak ellenség indult meg a város ellen bárhonnan a világból, a közeledő hadsereg feltárult parancsnokaival együtt e világ-tükörben. A tükör helye még megvan, de a tükör már nem. Azokban az időkben, a bölcsek mindegyike különböző, furcsa talizmanikus védelmeket eszelt ki ennek számára, csodás még szólani is erről. Minden nap, egyikük elkészített egy-egy felettébb csodás talizmánt, és emiatt, úgy mondják, e városban nem voltak járványok, kígyók, százlábúak, skorpiók, gólyák(?), varjak, bolhák, tetvek, poloskák, szúnyogok vagy legyek. Hogy rövidre fogjuk, a nap mind a 366 napján hajnalhasadáskor a földre vetettek egy-egy talizmánt, és egy hasonlót a tengerbe, ami a tengerrel kapcsolatos volt.
[majd elmondja, hogy amikor Isten Apostola megszületett, e talizmánok ereje összezavarodott és elvesztették érvényüket. Mégis, még mindig találni ilyen helyeket, ahol talizmánok voltak elrejtve, és a kártevők azóta sem tudtak ott megtelepedni. Ha beteg ember lép be, némi időn belül hányással meggyógyul, amit a bent található különböző színű és anyagú kövek és sók okoznak]
A nyolc szélnek megfelelően a pavilon külsején az egyik bölcs, egy kiváló mester létrehozott egy-egy időmérőt a csillagok és az asztrolábium ismeretére alapozva. Ez egy kvadránsból és rézsútos vonalakból áll az égi deklinációknak megfelelően olyan mívesen és tudománnyal vésve a márványba, hogy senki emberfia az ég alatt, legyen az akármelyik Ptolemaiosz, al-Hakim bi-Amr Al-lah [izmaelita imám és fatimida kalifa], vagy Ali, a Solymász, Mohamed, a Hódító idejéből nem tudott ilyen szerkezetet alkotni."
Azt meg kell jegyezni, hogy a kritikusok szerint Cselebi hajlamos volt a túlzásra, az 'invencióra' és a különböző értesülések összeszövésére; a fentebbiekben azonban, még ha talán valóban különböző rendű információkat ragasztott egybe (vagy az informátora), olyasmikkel találkozunk, amik már nem ismeretlenek előttünk, és eképpen érdekes újabb forrásnak bizonyul.
Először is, az egész szöveg hangvétele a talizmanikus mágiával átszőve és a platóni bölcs-kollégium emlegetése engem arra enged következtetni, hogy szabiánus forrásból dolgozott.
A legérdekesebb rész persze a világ-tükör leírása, amit összekapcsol a pharosi világítótorony tükrével. Erről korábban már volt szó:
Schenouda: "erről a hatalmas homorú tükörről nem ókori források, hanem már csak az arab írók számolnak be (nyilván legendák alapján). Másik érdekesség, hogy az ugyancsak kései hagyomány beszél a torony tetején valamiféle teleszkópféléről, amivel a távoli, ellenséges hajókat tudták észlelni."
Itt éppen valami hasonlóról van szó. Érdekes módon ez az épület is nagyjából a pharoszi torony idejében, vagy kissé utána épülhetett. Vajon tényleg rendelkezett ez is egy ilyen csodatükörrel, vagy egy eltérő legendát kapcsoltak hozzá? Az is érdekes, hogy az építését Cselebi, vagy a forrása, egy mágiában igen járatos tudós és építész-kollégium működéséhez köti.
A témához korábban éppen egy szinte teljesen azonos leírás alapján jutottunk el, Wolfram Parcifaljában leírja a Schastel marveile-ben, vagyis a Csodák palotájában levő, különös oszlopot rejtő tornyot (bővebben a fentebbi linken):
"
Gawan úr, hogy meglett, kisétált,
az előtérben föl s alá járt,
a pompás palotát kereste,
hol lett csaknem veszte,
a díszes építmény meg is lett,
nem látott még soha ilyet,
ámul e csodán.
Az épület egyik oldalán
körlépcső vezet fel,
szép mívű boltívekkel,
vitt a terem fölébe.
Gawan odaérve
az emelt térben oszlopot
látott, mindene csillogott.
Nem volt fája korhatag,
de színe csupa lakk,
s látszott, akár Kamilla
koporsóját elbírja.
Feirefiz honából
hozta ide Clinschor,
állna körsátor-kereksége.
...
Látván mindezeket,
megállt és nézegetett
a derék Gawan, s hogy többet
megismerhessen, fölment
az ékkövekkel borított
őrtoronyba, mit lel majd ott?
Lelt oly csodát, amilyet
álmon se ád képzelet.
Mintha nagy forgalom
lenne a világ az oszlopon,
országok jöttek s tűntek,
emberek lovon ültek,
futottak, épp csak álltak,
s ő maga az ámulásnak
helyéül egy ablakfülkét
választott, s ott is állt épp,
mikor az öreg Arnive
érkezett
...
Ám Gawan csak azt tudakolta,
hogy az oszlop mire volna,
hogy s mint volna története,
származása-eredete?
A királynő felelte: 'Lovag,
hogy ide betettem lábamat,
már itt állt, fénye elvilágít
hat mérföldnyi messze tájig,
ha szárazföldön, ha vizeken,
nappalokon és éjeken,
s megvan rajta minden: madár,
vad, idegen, bármerre jár,
vagy épp csak e honnak fia:
szebben nem is kell látszania.
...
Azt hiszem, Tabronitban
igencsak búban-gondban
Secundille királyi úrnő,
mert övé volt ez elrablott kő.
"
Látható, hogy Wolfram csodaoszlopa valami teljesen hasonló lehetett, mint Cselebi tükre, s mindkettő valami egészen mágikus hajdani technológiát ír le. A nyomok mindenképpen kelet felé vezetnek, és ez általában is érdekes Wolframnál, mert nála minden kelet felé vezet, még a Grállal kapcsolatban is, ez egy külön tanulmányt igényelne, hogy miért van az, hogy úgy tűnik, a különböző 'pogányok' sokkal többet tudtak a Grálról, mint a jámbor keresztények...
Clinchsor feketemágus ezt az oszlopot, és valószínűleg a többi, a palotában található automatával egyetemben egy mesés keleti birodalomból rabolta. Tabronit és Tribalibot birodalma már legendás vonásokat tükröz, általában Indiával azonosítják, de éppen arról is szó esik, hogy valahol a Kaukázusnál kellene keresni... (és itt kapcsolódik az utóbbi témákhoz). Lehetséges volna, hogy itt valami egészen ősi történet bukkan fel a középkorban, 'modernizált' formában? Talán e szerzők számára ezek a keleti tájak már szétválaszthatatlanul össze is keveredtek.
És a gyújtó(vagy gyűjtő)pont úgy tűnik, hogy valahol a szabiánusok környezetében volt (legalább is utóbb), hiszen pl. éppen ők őrizták meg az adocentyni mágikus világítótorony legendáját is...
