A második nap folytatása.

 A Circo Massimo  oldalán egy lépcső vezet fel, és a forgalmas út túloldalán van a Roseto Communale (Rózsakert) bejárata.

Cím: Roseto Comunale di Roma, Via di Valle Murcia . Ingyenes, és mindennap este 7 körül zár.

 

Tavasszal, a virágzás idején kb.  1 hónapig van nyitva csak, és eddig egyikünk sem látta.  A repjegy foglalásakor tudtam, hogy éppen nyitva lesz, és szerettem volna, ha belefér az időnkbe. Catella a teljes programnál engedékeny és rugalmas volt. :) Többször elképzeltem, milyen ott járkálni az illatos színes virágok között, úgy tűnt ez a vágyam is hamarosan teljesül.

Ezen a helyen egykor a római zsidó közösség temetője volt, a felső kert bejárata melletti héber feliratos oszlop, és a parcellák közötti járdák  menorát (hétágú gyertyatartó) formáznak. A kert egy természetkedvelő gazdag olasz amerikai feleségének ötlete alapján nyitott meg a temető átköltöztetését követően.  Talán a szívet formáló lugast  is neki köszönhetjük.

Az idén teljes pompájában április 28-án nyitott ki, a szokásos új fajták  nevezéses Premio Roma  versenyének eredményhirdetése május utolsó harmadában volt.  A versenyre nevezett csodák, és a tavalyi nyertes példányok a kert alsó részében, a hagyományos kiállítás a jól elkülöníthető felső részben kap helyet. Az állandó gyűjtemény három csoportja botanikai (hagyományos), „régi" (a hagyományos rózsák keresztezéséből származó) és modern (mindenféle újabb hibrid) fajtákat tartalmaz

A rózsakülönlegességek sorában idén kínai és mongol rózsákat is kínáltak, mint például a zöld szirmú Rosa Chinensis Virdiflorát, a színét napról napra változtató Rosa Chinensis Mutabilist, vagy a kétszínű Rosa Foetidát. Volt itt sok-sok keresztezett és nemesített rózsatő,  csoportban, lugasban, szólón, pergolára futtatva, cserépben.  

 

Catella a középső rész árnyékos részén türelmesen várt rám, míg alaposan körbejártam az illatos területet.  A tetején két kutat is felfedeztem.

   

 

Ezt követően különváltunk, Catella a város-  majd a szállás felé vette az irányt, nekem a közelben volt egy találkozóm, azután pedig a Gianicolóra indultam.

 

A 870-es buszra sokat vártam a Lgt.Sassián, de végül jött, és hamar felértünk a Piazza Garibaldira.

Szeretek ott fent sétálni, és nézni az ismerős és oly jellegzetes épületeket, tornyokat, színeket és az embereket. Örömmel láttam, hogy ott még a vadkacsák is párban járnak. :)

           

 

Az apartmanban jól esett felfrissülni, és elindultunk, hogy a legendás Szárd étteremben költsük el vacsoránkat. A buszról utáni rövid séta alatt mosolygunk, hogy akik ott szálltak le, szintén oda indultak.  Tudom, hogy többen is kipróbálták már innen, nekem is nagyon bejött. A tulajdonos és a nagyon kedves pincér Catellát ismerősként üdvözli. vízzel és persze a ház borával oltjuk szomjunkat. A finom, ízletes vacsorát is azzal öblítjük. (a gnocchi alla séf az utóbbi időben némi változtatáson ment át, de Catella kedvéért elkészítik nekem hagyományosan, és mondhatni kedvemre-valóan is.) A jeges pohárban felszolgált Limoncello a ház ajándéka.   Ücsörgünk még egy kicsit, és záróra felé jár, így fizetünk, és  mielőbbi viszontlátás reményével hazamegyünk, hogy a fáradalmakat kipihenjük. A rövid út nagyobb része letelt, de örülünk a megélt szép pillanatoknak, és bizakodva várjuk a nemzeti ünnep napját is.