nereusz1 Creative Commons License 2012.06.07 0 0 22161

Magyarországon a vándortanítók a szocializmus tipikus gyermekei, Hamvas Béla szellemi örökösei, a fűtőként vagy raktárosként dolgozó, de Platont olvasó, az erdőkbe, tanyákra kivonuló ezoterikus marginális értelmiségiek. Eredetileg ők azok, akik annak idején a politikai lázadás helyett a befelé forduló szellemi lázadást választották. Közülük nem egy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, de van, akinek még érettségije sincs. Van, aki végzett matematikusból lett "szellemi emberré", de van olyan is, aki e tanokkal történt találkozása után vágott bele felsőfokú tanulmányokba. (E sorok írója ez utóbbiak közé tartozik). Általában külső jegyeik is a "poszthippiség" kifejeződései: kopott farmeröltöny, farmer rövidnadrág, keleties ingek, megbotránkoztató pólók, saru, katonai bakancs, nyakukban nem komolyan vett amulettek többnyire bőrszíjon. Továbbá hosszú, nemegyszer lófarokba kötött haj és szakáll, amibe már egyre több őszes szál keveredik. Életüket és világképüket megismerve, tanításaikat hallgatva, az embernek nagyon könnyen Plotinosz, vagy annak mestere, az alexandriai zsákhordó névtelen, vagy éppen Porphüriosz, a tanítványa, a görög cinikusok, a későantik varázslók: Tüanai Apollóniusz, Simon mágus és a többiek juthatnak az eszébe. Ezek között az emberek között természetesen óriási szellemi különbségek lehetnek annak ellenére is, hogy egyugyanazon sajátos "kaszt" tagjai. Előfordul a legtanulatlanabb szélhámos éppúgy, mint a magas műveltséggel rendelkező autonóm gondolkodó.  

 

(Farkas Attila Márton: Buddhizmus Magyarországon avagy az alternatív vallásosság egy típusának anatómiája)