Ezen a napon született 114 évvel ezelőtt Federico García Lorca, a spanyol költészet és drámairodalom legzseniálisabb művésze, aki káprázatosan sokszínű tehetségének köszönhetően kitűnő zenész, zongorista, előadó, versmondó, színész, bábjátékos, folklorista, színházi rendező és képzőművész is volt. Bonyolult egyéniségében a hiperérzékenység és sebezhetőség rendkívül kedves, szeretetre méltó természettel párosult. Barátai, ismerősei szinte ódákat zengtek karizmatikus személyiségének varázsáról, humorérzékéről, játékosságáról, s azt állították, hogy a boldogság légkörét árasztotta maga körül, pedig művei bizonyítják, hogy időnként kínzó kétségbeesés gyötörte a lelke mélyén. Mindig együttérzett a szenvedőkkel, kitaszítottakkal, szegényekkel. Nagyon szerette az életet, csupa szerelem, szenvedély volt ez a csodálatosan mélyérzésű ember. Világhírű, körülrajongott sztárnak számított, mikor 38 éves korában kivégezték a falangisták, a spanyol polgárháború kezdetén.
Már középiskolás koromban nagyon megérintett egy-két tankönyvben szereplő verse, néhány évvel később pedig kezembe került egy válogatott verseket tartalmazó kötete. Soha azelőtt nem olvastam ilyen mély fájdalommal átitatott költeményeket, a saját érzéseim ennyire pontos kifejeződését. Azután megvettem a drámáit, láttam tévében a Bernarda Alba házát, a Yermát majd a Vérnászt.
Pár évvel ezelőtt, mikor egy újabb zenés diaporámát akartam készíteni néhány verséből, a neten véletlenül rátaláltam az elbűvölő Little Ashes című spanyol-brit filmdrámára, mely Lorca és Salvador Dalí szerelmi kapcsolatáról szól, és ez volt az a pont, melytől kezdve mániákusan elkezdtem Lorcával foglalkozni, az élete után kutatni. Nem túlzás azt mondani, hogy szerelmes lettem belé.
Aki Magyarországon Lorca imádó lesz, annak rögvest feltűnik, hogy hazánkban sajnos nincs túlzott érdeklődés a művei és főleg az élete iránt. Bár 1967-ben kiadták az összes versét, színdarabját és prózai írását (legalábbis az addig megjelentek magyar fordítását), 1988-ban pedig egy drámakötetet, mely részben pótolta az 1967-es kiadás hiányosságait, és A sötét szerelem szonettjei versciklust. Néhány színművét szokták játszani a színházak, főleg a Bernarda Alba házát, a Vérnászt (amiből Szokolay Sándor operát is komponált), a Yermát, A csodálatos vargánét, sőt pár éve bemutatták a szürrealista Öt év múlva darabját is. De pl. A közönség címűt, mely megdöbbentően modern, bátor, tabudöntögető alkotás (Lorca a legjobb darabjának tartotta), tudtommal soha nem játszották még nálunk. Az életéről alig lehet információkhoz jutni magyarul, Tolnai Gábornak jelent meg 1968-ban egy vékonyka könyve, többről nem is tudok.
Nem adták ki magyarul Ian Gibson: Federico García Lorca – A Life című 1989-es nagyszabású, remek életrajzi könyvét. Így aztán kénytelen voltam nekirugaszkodni a csekélyke angol nyelvtudásommal, s bár nem minden mondatát sikerült tökéletesen megértenem a nettó 470 oldalas életrajznak, de örömmel mondhatom, hogy így is fantasztikus élményt nyújtott számomra. Most már úgy érzem, birtokában vagyok az életével kapcsolatos alapvető ismereteknek, sőt magyarországi viszonylatban valószínűleg tájékozottnak számíthatok a témában.
Ezen kívül rengeteg könyv készült Lorcáról, állítólag csak Shakespeare-ről írtak ennél is többet, de hol van egyetlen magyar fordítás is, kérdem én.
Az említett Little Ashes filmet (2008. rendező: Paul Morrison) sem forgalmazták Magyarországon, vagyis nem készült hozzá magyar felirat, sőt semmilyen sem. A hallás után leírt angol szöveget netről szedtem le, s magam fordítottam. Annyira rabja lettem a filmnek, hogy legalább százszor megnéztem, vagy talán még sokkal többször. A García Lorca eltűnése című film (1997. rendező: Marcos Zurinaga) viszont, mely Lorca meggyilkolásának körülményeit boncolgatja, szerepelt a tévében is magyar szinkronnal.
Létezik néhány spanyol színdarab s egy tévéfilm Lorca életéről, de még angolul sem igazán elérhetőek, nemhogy magyarul.
Pár hete jelent meg Manuel Francisco Reina Los amores oscuros (Sötét szeretők) című regénye Lorca utolsó szerelmi kapcsolatáról, melynek szintén biztosan nem lesz magyar fordítása. Mostanában kezdtem csak el a spanyol nyelv tanulmányozását az ő művein keresztül, mert ráakadtam egy igényes, szép weboldalra, ahol majdnem minden írása megtalálható eredeti nyelven: www.federicogarcialorca.net
De nem hiszem, hogy életem hátralévő része elég lenne ahhoz, hogy lefordítsam a Sötét szeretők regényt (600 oldal), és abban sem nagyon bízhatok, hogy bárki is segítene ebben. Ó, pedig de jó lenne!!! (Amúgy találtam a neten egy Dobos Erzsébet nevű tanárt, aki Lorca-kutatónak van titulálva. De hát csak nem háborgathatom őt.)
Szóval úgy érzem, Magyarországon közel sincs olyan fokú érdeklődés Lorca iránt, mint pl. Nyugat-Európában. Talán az lehet az oka, hogy a homoszexualitás elfogadása kis hazánkban finoman szólva még kívánni valókat hagy maga után. Az Ő élete pedig ekörül a probléma körül forgott, ez volt ifjúkori gyötrelmeinek mélyén, s remekműveit is nagyrészt annak köszönhetjük, hogy melegként közvetlenül a saját bőrén tapasztalta meg egy igazságtalan, embertelen társadalom kegyetlenségét, mely végül tragikus meggyilkolásához vezetett.
Lám, itt sem találtam Lorcáról topicot.
Ezért gondoltam, hogy nyitok egyet én, és várok szeretettel mindenkit, aki szívesen beszélgetne róla, akinek bármilyen véleménye, élménye, kérdése van vele és a műveivel kapcsolatban.
