takarito Creative Commons License 2012.06.01 0 0 5519

A teremtéstörténet egymás után kétszer van leírva

 

Tévedsz. A teremtéstörténet egyszer van leírva az első fejezetben. A második fejezet NEM a világ teremtésével, hanem az Édenkert-projekt történetével foglalkozik. A második fejezet első sorai le is zárják a teremtés leírását ezekkel a szavakkal: „elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege” ” „megszűnt minden munkájától” „ez az ég és föld eredete”, stb.

Az határozottan téves értelmezés az Édenkertnél, hogy ott az ember teremtése van leírva, mivel ott csupán egy emberpár létrehozásáról van szó, akik megszerzik a jó és a rossz tudását, majd ki lesznek űzve a többi teremtett ember közé, akikkel Káin fog először találkozni a Biblia szerint.

 

Tudható ma már a kijelentésből, hogy a teremtéstörténet, nem az első ember fizikális teremtésének a leírása, hanem az újjá születés bemutatása szimbólumok segítségével

 

Ebben is tévedsz.  A leírás nem szimbolikusság szándékával, hanem az események vélt tárgyilagosságával igyekszik az Édenkert történetet megfogalmazni. Az újjászületéshez pedig SEMMI köze. Az ember alapvető megformálásáról van szó, amely nem egy korábban létező ember újjászületését, sőt nem is az ember teremtését jelenti, hanem csupán az Édenkertbe helyezett férfi és nő megalkotását közli tárgyilagosan, még csak nem is azzal a szándékkal, hogy Isten hasonlatosságára és képére igyekezne formálni. A szándék ott van leírva: az Édenkert művelésére és őrzésére szánta, nem pedig a föld és állatai feletti uralomra, ahogyan az ember teremtésénél az első fejezetben erről szó van.

 

szól, arról, hogy miképpen formál Isten a testi emberből lelki embert, az Ő lelki értelembe vett képére, és hasonlatosságára

 

Tehát nem arról szól. Nem a lelki emberről beszél, hanem lelkes emberről, olyan élőlényről, amit szervetlen anyagból, porból farag az Édenkert ültetője. Aki ráadásul nem is az, mint az első fejezet teremtője. Az első fejezet Teremtője hozza létre azokat a növényeket például, amelyeket a második fejezet Úristene elültet az Édenkertben. Az Úristen nem teremt növényt, csupán elültet néhányat azokból, amelyeket az első fejezetben teremtett a Teremtő Isten. Nem teremti az embert, hanem formálja, mégpedig úgy, hogy csak úgy tudja élővé tenni, ha speciális módszerével lélekkel tölti meg. Női párját sem teremti, hanem oldalbordából alakítja át, ami alapvetően különbözik az első fejezetbeli leírástól, ahol a nemeket egyszerre hozza létre és nem egyiket a másikból. Éppen azért különbözik a létrehozott alakok sorrendjében, mert az Édenkert története NEM a Teremtés történetének a leírása. Így érthető, hogy miért formálódik először a férfi, aztán a kerti növények, aztán a segítő állatok (másképpen szólva háziállatok), és csak utoljára hozza létre a nőt az Úristen az oldalbordából, hogy kudarcot vallottak Ádám segítségére alkotott háziállatok. Az Úristennel szemben a Teremtő Isten az első fejezetben nem vallott kudarcot az állataival, látta, hogy amikor azokat létrehozta, íme igen jókra sikerültek, távolról sem volt olyan célja, hogy az embernek illő segítőtársakat alkosson velük, nem is volt ember, akihez illeszthette volna.

 

A megtért, de lelki értelemben még vak, azaz újjászületetlen ember állapota van leírva az első nappal: 1.  Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”

 

Okfejtésed önkényes, a belemagyarázás mintaesete, vagyis köze nincs az íráshoz. Az első fejezet első sorai nem a vak ember teremtéséről szólnak, hanem a később teremtendő, és egyáltalán nem vaknak teremtett ember környezetéről.

 

Hogy az Isten lelke lebegett felette, azaz meg-meg vezette már kezdettől, a megtérésétől, a második teremtési leírásban így szerepel: "és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét."

 

Magyarázatodnak szintén köze nincs a Bibliához. A Lélek lebegésével az első fejezet azt szerette volna közölni, hogy Isten már előbb létezett a teremtett dolgoknál, míg a második fejezetből rosszul ide citált rész nem az Isten létéről, hanem a férfiember szervetlen porból való életre keltéséről beszél.

 

Az életnek lehellete az Isten lelke, vagyis a szentlélek

 

Ez a magyarázatod sem állja meg a helyét, mivel ha Ádám a Szent Lelket kapta volna, akkor Ádám hasonlatosságához hűen mindenki bűnbe tud esni, aki Szent Lelket kap, mivel Ádám bűnbe esett, az általad kigondolt elmélet támadja Pál apostol tanítását, aki szerint a megelevenítő szellemet csak a bűntől megszabadultak vehetnek, ha együtt halnak meg és együtt támadnak fel Krisztussal. Ádám Pál szerint nem vehetett Szent Lelket.

 

Előzmény: Amet (5422)