„Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.” Stb.

Ez mind butaság, tudatlanság gyümölcse. Ha Pál önmaga megismerésére csak néhány percet – nem többet - szánt volna, nem írt volna ilyen primitív gondolatokat…

A test „kívánságai” nem mások, mint maguk a biológiai szükségleteink, a létünk feltételei, mozgató rugói, a lelki életünk fizikai keretei. (Ép testben ép lélek!)

A testiség nemcsak gyilkosságból, tobzódásból, paráznaságból, stb. áll, hanem elsősorban a mindennapok megéléséből, a földi lét adta örömök, bánatok, sikerek, kudarcok, és még sok-sokmilliónyi élmény megtapasztalásából, ami bölcsességünk, lelki mivoltunk gyarapodásához vezet.

(Persze beleértve a gyilkosságot, tobzódást, paráznaságot, mindent, amit csak ember megtehet, mert ezek mind hozzátartoznak az emberi léthez, igaz annak árnyoldalához.) Könyvből nem lehet bölcsességet tanulni, aki ezt hiszi, nagyot téved. Ahhoz át kell élni a különböző élethelyzeteket, meg kell tapasztalni az élet sötét oldalát is.

 

 „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”

Ha valaki szereti a szomszéd feleségét, a (saját) vagyonát, hatalmát, a jogait, a szabadságát, stb, akkor az a lélek gyümölcse, meg az is, ha a betörő nagy fogással sértetlenül távozik, s ennek felettébb örül, avagy ha nem derül ki a hazugsága valakinek, akkor annak örül, esetleg annak, hogy másvalaki „esett a verembe”?

Pál itt össze-vissza keveri a dolgokat, bár elismerem van benne valamiféle jószándék, csak a tudás hiányzik hozzá, Jézus tanításának az ismerete.

 

„Itt a "Lélek" alatt Isten lelke értendő, ami teremtetlen, örökkévaló szent lélek, vagy más néven önmagában való élet. Nem a teremtett ember lelke, mert nekünk a lelünk is teremtett,”

Ez még a Bibliából is levezethetően hibás teória: Isten csak a testet teremtette, a lelket úgy adta hozzá a sajátjából. (pontosabban annak egy részét)  A lelket nem teremtette, az már készen volt, csak át kellett adni, tehát csak a sajátjából adhatott át valamennyit, mert csak az volt készen:

 „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét.”

 

„Ezért van szükség a szentlélekkeresztségre/szentlélekkel való betöltekezésre, és az ezzel járó lelki ajándékokra, mint tisztítószerekre. De ezeket kérni kell, mint ahogy a boltba is el kell menni, domesztoszért, hipóért, szappanért, dörzsiért/izsópért stb.”

Gondolom, Te sem kértél magadnak kezet, lábat, füleket, szemeket, stb. mégis megkaptad őket. Nos lélek nélkül sem lehet csak úgy leszületni, mert attól lesz élő a test. Egyébként hulla születne….

 

„A "test" az Igében a teremtett embert jelenti, amely az érzéki, önző istentelenség önmagában.”

Elgondolkodtál már azon, mekkora badarság ez? Hogyan lehetne Isten teremtménye istentelenség? Hogy jössz Te ahhoz, (vagy Pál, vagy Swedenborg) hogy Isten teremtményét így leócsárold?! Ki adott Neked – vagy Pálnak vagy Swedenborgnak - felhatalmazást arra, hogy Isten alkotását egyáltalán megítéljed?!

 

„Ebbe a miliőbe született bele Isten,”

Isten sehova nem születik bele, mert mindenütt ott van. Eredendően, mielőtt az a valami megnyilvánulna.

 

„Az apjától kapja a lelkét, amit az anya öltöztet fel testtel.”

Ez is egy páli sületlenség, vagy Swedenborg agymenése?

Akkor kezdjük az elején:

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját,”

Ez az idézet teremtéstörténetből van, s mint tudjuk az Úr, (az atya) porból teremtette a férfiút, tehát a testet ő adta neki. De a férfiú nemcsak az atyját, hanem az anyját is elhagyta!!! Ki lehetett az anyja? Nyilván az Isten női megfelelője, a női princípiuma, maga a Szentlélek. Hiszen a szentlélek az Isten női megjelenési formája. A Szentlélek ugyanis nőnemű…. A  Héber evangélium szerint Jézus isteni anyja. Akkor hát kitől is kapja az ember a lelket?

 

Swedenborg meg jobban tette volna, ha egy kicsit utánajár a dolgoknak, mielőtt ennyi badarságot összehord…