Szerintem ugyanaz. A költő egy kopott kabátba burkolózva, egy korlátnak dűlve áll, és szomorú, tűnődő arccal néz maga elé. Nagyon jó lett, pátosz nélküli, de kifejező. Olyan, ami ennek a csodás embernek kijár.

Én is szeretem nem csak a verseit, de pl. az Ikrek havát is.