Igen, ezzel egyetértek. Nekem ugyan furcsa, de el tudom fogadni, hogy ők így látják jónak.

Az is lehet, hogy valaki úgy tud "felejteni", hogy a másik gyerek nevét egy új gyerek megtölti élettel, és így az előző gyerek fájdalmas emléke elhalványul.

Én babonából nem merném, de hát a babonát is épp elég hülyeségnek és cikinek tartom... :)

Korábban hülyeségnek tartottam a szülő nevét adni a gyereknek, aztán megszületett a fiam, aki tiszta apja volt, és azt mondtam, hogy na, most már átérzem a helyzetet... Ráadásul az anyakönyvvezető rosszul töltötte ki a lapot, és beírták a gyerekemnek az apja nevét keresztnévnek. Amikor megkaptam a születési anyakönyvi kivonatot, egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis maradna az apja neve (pedig korábban úgy álltam a névválasztáshoz, hogy 2 nevet tutira kilőttem: az apáét és az enyémet), de aztán persze mégis visszaküldtem javításra a kivonatot...

Állatos példa: Tavaly 10 évesen el kellett altatnunk a macskánkat (akit mellesleg Barkának hívtak, fiú volt, ezért nem tudok napirendre térni Benedek Tibor Barka lányának a nevén :)). Most lett 2 új macskánk, egyévesek, menhelyről hoztuk őket. Nevet adtunk nekik (ill. csak az egyiknek, mert a másiknak már a menhelyen is volt neve), a fiú Frici lett. Teljesen más színű, mint Barka volt (Barka szürke volt, Frici fekete-fehér), de néha ránézek, és tisztára, mintha Barka nézne rám. Mondtam már neki néha Barkát (nem tévedésből, hanem mert pont ugyanúgy nézett, mint ő), és őszintén szólva nem áll tőlem távol az se, hogy mégiscsak Barka legyen Friciből. De nem lesz...

De azért emiatt egy kicsit meg tudom azt is érteni, aki mégiscsak ugyanazt a nevet adja.