A videki koncertekrol:
Nem jarok kifejezetten Kispal koncertekre, de mivel igen sok fesztivalon fellepnek igy parszor lattam a produkcijojukat. Meg a hetvegeket altalaban az otthoni rock-klubban toltom (fellepotol fuggetlenul), igy az ott szereplo zenekarokat "hivatalbol". Az ilyen klubbos fellepeseknek megvan az az elonye, hogy az ember nincs elszigetelve a fellepo zkr-tol, egyutt iszogathat, beszelgethet veluk koncert elott, utan. Na ez altalaban minden (normalis) egyuttesnel igy van. A Kispal (igy kolektive) meg eloszeretettel hajtja el magatol a rajongokat. Le se szarjak, hogy az a parszaz ember mijattuk jott el. Odajonnek, leeroltetik a bulit, asztan haza. Meg annyit sem tesznek, hogy amig a szinpadrol gyonnek lefele, legalabb annak a par konyorgo lyanynak aggyanak egy otogrammot. Aszt a TV-ben meg nyilatkozzza a Lovasi, hogy ok buszkek arra, hogy ugyanolyanok marattak igy befutottan is, mint amikor meg ismeretlenek voltak. Hat akkor ritka nagy seggfejek lehettek mar akkor is. Szoval en keves ilyen onmagatol elszallt zenekarral talalkoztam (noesetleg meg a Tcsapda), mint Ok. A zenejuk azert tetszik, megha az osszkep ilyen illuziorombolo is.