"Mind a kettő Igaz."

Szerintem egyik sem.

 

„saját bűneiért is áldozott egyben, és a nép bűneiért is.”

Akkor legalább ne cáfold meg saját magad a következő sorban:

„Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott,”

Ha nem volt bűnös, akkor miért kellett Neki egyszer is áldozatot hozni, méghozzá a legsúlyosabb bűnökért valót?

 

„dárdaszúrás nyomán nem csak vér, hanem átlátszó tiszta víz/igaz életvitel is folyt már a sebéből. Amely most is folyik, és gyógyít:”

Ne mondd már! Hol?

 

„Az Isten bevállalta értünk, hogy a bűnösök közé számláltasson, és a bűntől megrontott emberként megtisztulva, a saját példáján szemléltető, egyedül lehetséges kivezető utat mutasson a bűn fogságából.”

Mindenkit keresztre! Így gondolod?

 

„4. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk,”

Igaza lett. Lásd: Saul-Pál:

„Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által."

 

„Teljesen félreértve mindent, amit Pál mondott, és egyáltalán.”

Mégis Pál tévtanításai kerültek az Újszövbe, s lettek az egyház dogmái.

 

"Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést."(3Móz 17,11)

"És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg."(Ézs 53,5)

Engem nagyon elszomorít, hogy még mindig itt tartunk…

 

Ha valaki a saját bűnei bocsánata reményében mások, mindenek előtt ártatlanok(!) életére tör a legaljasabb dolgot cselekszi nemcsak a  józanul gondolkodó embertársai, de Isten (Jézus) szemében is.

Ha a saját vétkeimet, az ezekkel járó lelki terheimet, gyakorlatilag minden felelőségével együtt átruházom az eseményben érintetlen élőlényekre, (pláne úgy, hogy még meg is ölöm őket) egy rendkívül primitív, szűklátókörű megoldáshoz folyamodok, azon túl, hogy a lehető legönzőbb magatartást tanúsítom: Magamat mosom (mosnám, de nem megy) tisztára azáltal, hogy másokat kenek be sárral. Eközben saját vétkeimet a legsúlyosabbakkal tetézem. – Ártatlan életeket oltok ki, és nem rendezem a sértettel való viszonyomat sem, tehát még a sértett fél lelki problémái is megoldatlanok maradnak az én egoista jóvoltomból. (Mert engem a sértett nem érdekel, csak a saját bűneimtől szabaduljak meg egyszer!)

Továbbá Istent egy olyan elmebeteg antropomorf lénynek képzelem, aki ártatlan lények feláldozásában gyönyörködik, s teszi ettől függővé egy harmadik személy bűneinek bocsánatát.

Ez a felfogás sem most, sem azelőtt nem volt elfogadható, legföljebb megérthető, ha egy tudatlan közösség szellemi termékének tekintjük, de nem Jézus esetében!

 

Mit is mond erről a Biblia:

-  „Ne ölj!” –Nincs utána írva, hogy kivéve ekkor, meg akkor. Az élet Isten ajándéka, ember nem rendelkezhet fölötte, nem veheti el.

-  „A hazug beszédtől távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld;” - Kifejezett tiltást láthatunk az ártatlan megölését illetően.

Jézus szerint a megtisztulás, az újjászületés módja:

-  „Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával…”

-  „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.”

Mindenek előtt a vétkes bocsánatkérésén van a hangsúly, s a sértett azt követő megbocsátásán, s csak ezután, mintegy nyugtázva a dolgot történik az isteni jóváhagyás, ami lényegében csak tudomásulvétele az események emberhez méltó rendezésének.

Rendkívül fontos, hogy sehol nincs bűnök átvételéről, átruházásáról szó, sem arról, hogy Isten megbocsátana a sértett helyett. Nem is teheti, hisz’ nem részese az eseményeknek, se nem vétkes, sem nem sértett, így nincs kompetenciája a rendezést illetően, ahogyan senki más érintetlen személy sem helyettesíthet, válthat meg/ki senkit az érintettek közül.