Mind a kettő Igaz.

Mármint az, hogy Jézus mint főpap, betöltve a törvényt, vagyis az Isteni előírásokat, a saját bűneiért is áldozott egyben, és a nép bűneiért is. Tökéletes szentségre a bevégeztetett kimondásakor jutott el, és akkorra lett "szeplőtelen bárány" :

 

"26.  Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn,

27.  A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván."(Zsid 7)

 

Azt kell látni, hogy a fa kereszt csak az utolsó volt a mindennapi keresztek sorában, amelyeken Jézus magát megfeszítette a bűnnek. Az utolsó volt a legnagyobb kisértése, amikor is egy kis hazugság árán megúszhatta volna a kínhalált, ha megtagadja, hogy ő a Krisztus. De ő hű volt az Igazsághoz halálig/ő az Igazság, "mégpedig a keresztfának haláláig".

 

Az ő vére egy szimbólum is egyben, mely az ő követendő életvitele, ami "lemossa" valóságosan a bűnöket. Ahogyan ő a testi, érzéki, lélektelen életvitelt , mint "a pusztában bolyongó vörös sárkányt" (Lásd a jelenések könyvében), kivéreztette, nekünk is ez a dolgunk, a követőinek. Ezen életvitel magukhozvételét ajánlotta a tanítványainak, amikor a vérét a bor színe alatt átnyújtotta nekik mondván: "Ezt cselekedjétek".

Így érthető az ószövetségi ige a véráldozat lényegbeli értelméről:

 

"Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést."(3Móz 17,11)

 

Az ő vörös vére, vagyis testi, érzéki életvitele megtisztulását jelképezte az is, amikor a dárdaszúrás nyomán nem csak vér, hanem átlátszó tiszta víz/igaz életvitel is folyt már a sebéből. Amely most is folyik, és gyógyít:

 

"És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg."(Ézs 53,5)

 

Az Isten bevállalta értünk, hogy a bűnösök közé számláltasson, és a bűntől megrontott emberként megtisztulva, a saját példáján szemléltető, egyedül lehetséges kivezető utat mutasson a bűn fogságából.  Mindazoknak akik a bűneiktől ténylegesen szabadulni akarnak. Ez az evangélium.

 

Azon, hogy a kereszténység mára más evangéliumot hirdet, nem kell csodálkozni, mert ez az elhajlás már a kezdetekkor a levegőben lógott, mára pedig kiteljesedett, idézve újra Nóé idejét. Amely, a kereszténységre rátelepedő sötét szellemi éjszakának, mint utolsó időnek eljövetelét Jézus előre megmondta:

 

"3. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

4. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek...

13. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

14. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává."(II.Kor 11)

 

A mai "más evangéliumok" nem tudnak semmit Jézus újjászületéséről, így annak követését sem ajánlják. Ehelyett egy délibáb, a Niceai zsinaton felállított hamis háromszemélyű istenképre alapozott, csupán kegyelemből hit által elnyerhető üdvösséget hirdetnek. Teljesen félreértve mindent, amit Pál mondott, és egyáltalán.