szétpörgi magát a topik. na ekkor megint egy élmény.

brüsszel, restaurant vincent. 

tradicionális belső, a konyhán át közelíthetőek meg az asztalok (!), nagyon speciális érzés így megérkezni, látni és érezni, ahogyan szorgoskodnak. na ez valódi látványkonyha! mulatságos, hogy a pincérek átlagéletkora 60 év, és fapofával, nyugodtan, de baromi gyorsan, évtizedek profizmusával pörögnek, mint a motolla, ritkán szoktam a pincéreket nyomon követni, de itt kiváló szórakozás volt (egyedül voltam kivételesen). 

egy t-bone steaket ettem, valami feregeteges volt, de tényleg, lassan kezdem elhinni, hogy itthon tényleg nem tudnak steaket sütni (megfelelő alapanyagot szerezni). hatalmas, még usa mértékkel is. hozzá isteni belga sörök, felejthetetlen élmény volt. főleg, hogy egy brit színész (vmi híres, de nekem se arc, se névmemóriám, ha lelőlének sem tudnám ki volt, csak az angoljából tudtam kb-ra belőni) ült mellettem, aki szintén egyedül tért be, és nagyon jót beszélgettünk (ez az ilyen "üzleti és konferencia" városokban, ahol nagyon sokan vannak üzleti úton, és egyedül térnek be jobb helyekre, bevett dolog), láthatóan élvezte, hogy nem feszélyezem magam, mert tényleg lövésem sem volt, ki ő, csak azt láttam, hogy állandóan bámulják a szomszéd asztaloktól, főleg a nők. :) ő is egy hatalmas steakkel küzdött, és mondta, hogy brüsszelben csak a vincentbe ül be steaket enni, ebben nagyon egyetértettünk, azt hiszem törzsvendég leszek itt.

egy hátránya van, hogy kicsit zajos a csempefal miatt verődő hangok miatt, na meg a töménytelen turista miatt, de sebaj, tényleg kárpótol a minőség.

utána desszertnek ittam egy sört a la mort subite-ben, hát, egy nagy turistaitató hömbölde, de tényleg a világ egyik legjobb belga csapolt sör választékával. de azért kocsmát tudok sokkal jobbakat.