Sziasztok!
Egy elég összetett helyzet megoldásában szeretném a segítségeteket kérni. 23 éves fiú vagyok és beleszerettem egy lányba. Ő 18 éves, kapcsolatban van már 2 éve. Nagyjából akkor tájt ismertem meg őt én is, de eleinte nem különösebben vonzódtam hozzá. Telt múlt az idő, majdnem minden nap találkoztunk edzésen, rengeteget beszélgettük, mindent megtudtunk egymásról és nagyjából egy évvel ezelőtt éreztem azt, hogy nekem a barátságnál több kell. Elég buta voltam, de nem mondtam el Neki hogyan érzek, korábbi párkapcsolati kudarcaimból kiindulva és az is folyton a fejemben járt mit szólnának a szüleim, ha beállítanék vele. Próbáltam elnyomni az érzéseimet, más lányokkal ismerkedni, de nem tudtam kiverni a fejemből. Másfél hónappal ezelőtt aztán megmondtam Neki mit érzek. Azt mondta ő is ezt érzi, de szereti a barátját és ígéretet tett neki, hogy nem hagyja el soha. Én nem adtam fel, edzés után együtt szoktunk menni egy darabig, próbáltam közeledni hozzá, simogattam az arcát, a kezét, a combját. Megcsókolni is próbáltam egyszer, de elhúzta a fejét. Rengeteg smst, telefont váltottunk ezalatt a másfél hónap alatt, tudom hogy ő is azt érzi amit én, de nem akarja otthagyni a barátját. Kettesben sem hajlandó velem eljönni sehova. Ezt nagyon korrektnek érzem felőle, DE úgy érzem számomra Ő az igazi, az egyetlen, soha senki iránt nem voltak ilyen erős érzelmeim és szeretném, ha boldog lenne, de VELEM. Egész eddigi életemben minden szabályt betarotttam. Nem dohányzom, nem iszom alkoholt, van egy biztos állásom közepes fizuval és egy bsc-s diploma tulajdonosa vagyok. Mindíg segítettem másoknak, figyelembe vettem az érzéseiket, soha nem voltam önző. Úgy érzem most az egyszer megtehetem. A kérdésem tehát: Mit tegyek? Köszönöm előre is a segítséget.