Én is azt hittem. Nagyon meg akartam tartani, mert élesség és részletmániás vagyok, de munkamániás sokkal kevésbé. Mivel a probléma egy szinten túl eléggé a kezelhetetlenség irányába mutat, el is dőlt a számomra a kérdés. Ettől függetlenül ez egy nagyon jó cucc. Más funkciókat nem nagyon próbálgattam, mert elsősorban a moiré érdekelt, idő meg nem sok volt. Úgyhogy emiatt (meg más miatt) a kényelméről most inkább nem írnék semmit (vagy nem sokat), mert jelenleg csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni. Mindezt elsősorban azért, mert a D3-at már régebben eladtam, és azóta egy Canon 5D MkII-vel éltem együtt. Szerencsére ennek ezennel vége. Ha finoman fogalmazom, akkor azt írom, hogy 3 hónap alatt sem tudtam megszokni, ha keményebben akkor azt, hogy ezután a gép után szinte bármi kényelmesnek tűnhet. (Tudom, ez szokás kérédse elsősorban, de mint írtam, hogy nem tudtam megszokni. Főleg az ótvaros AF-et.) Ha már AF, akkor annyit megjegyeznék, hogy az eddigi Nikon vázaimnál azt vettem észre, hogy 1db  AF mezőt használva elég volt, ha a kiválasztott mező nagyobb hányada lefedi a célterületet és működött az élességállítás. Itt most nem ezt tapasztaltam. Jobban tetszik a D800-nak, ha teljesen lefedi. Amit még érdemes megemlíteni, az a keresőbe bevetített vízszintező. Ez kapásból levett a lábamról. Egyelőre ennyi! :)