Nézd, kiben mi kelti a hányingert... ha jól belegondolsz, az alap-probléma az lehet, hogy a jövedelemért valóban nyujtott teljesítmény az nem valós, látható, mérhető, egymás mellé tehető teljesítmény, hanem valami teljesen homályos dolog, ami függ a piac épp aktuális értékítéletétől, az épp aktuális munkaerőpiaci helyzettől, a munkáltató épp aktuális helyzetétől, a munkavállaló személyiségétől, és érdekérvényesítő képességétől meg minden rossebbtől. Szóval messze nem az a képlet, hogy aki odébbcipelt 100 cementeszsákot az kap 1000 Ft-ot, tehát aki 2000 Ft-ot kap az nyilván 200 cementes zsákot cipelt odébb... amely esetben valszeg semmi baja nem lenne senkinek a teljesítményarányos bérrel és adóval.

Mondjuk úgy, hogy véleményem szerint teljesen irreális és beteg dolog az, hogy egy az íróasztala mögött ücsörgő embert (mint magam is vagyok) 10x többre értékel a rohadt piac, mint egy cementeszsákot odébb cipelőt (n.b. cipeltem én is cementes szákot már életemben, van tapasztalatom) és az adórendszertől, mint a piacgazdaságban létezhető állami szabályozó mechanizmustól (!) elvárom és megkövetelem, hogy a piac torzulásait igyekezzen a lehetőségekhez képest korrigálni. Az adórendszernek egy piacgazdaságban baromira nem az a lényege szerintem hogy beszedje a dellát, hanem, hogy létrehozza azt a redisztribuciót, ami a piac hatásait, az egyén rosszabb vagy jobb érdekérvényesítő képességét, és hasonlókat ellensúlyozza... tehát a piac és az adószisztéma a piacgazdaság jin és jangja... vagy valami ilyesmi...

ÜdV