Makkay meg azt bizonyította be, hogy téves a Te, így ez a Jugria = Ugria (Magyar) következtetés.

--------

Nemcsak Makkay bizonyította be, hogy Hundfalvynak köszönhető, hanem Bakay Kornélnak is.

Ő szintén tételesen leírta az egész hazugságot.:

 

"Jugria

Több, mint hat évtizede a finnugristák egyik fontos őstörténeti bizonyítékként taglalják Jugriát, amely szinte meghatározza a magyar őshaza helyét is.(158) Maga a tudományos ötlet Mathias Miechovius krakkói kanonok műve(159) alapján, Hunfalvy Páltól(160) származik, aki - C. Lehrberg nyomán(161)' - az ugor, jugor, Ugra, Jugra neveket azonosnak vélve, Jugriát a vogulok és osztyákok szibériai földjével azonosította, erőteljesen hivatkozva egy XVI. századi "szemtanúra", Sigismundus von Herberstein-re (1486-1553),(162) Miksa és V Károly német császárok és I. Ferdinánd magyar király moszkvai követére, aki - úgymond - 1516-ban, majd 1529-ben felfedezte Jugaria-t vagy Juharia-t, ahonnan a magyarok származnak, és ahol még magyarul beszélnek. A Kézai krónikájában olvasható regnum Jorianorumból "erőnek erejével Jugor-országot akar csinálni... Hunfalvy úr szemében ez a Joriana nagy találmány, és ezért az után kellett látnia, hogy ennek a Jugriával való azonosságát bebizonyíthassa. (163) Miechoviust magyar kortársai nem fogadták lelkesen, Szamosközy István például ezt írta róla: "A magyarok ázsiai hazájáról eddig senki sem mert pört támasztani, mint kevésbé vitás dologról, Mathias Miechovon kívül, aki ...a magyar nemzet eredetét könnyelmű vakmerőséggel az északi tájaknak nem tudom micsoda zugaiba taszította be."(164) Vásáry István e kérdéskört röviden így foglalta össze: "...a magyarok ősi lakhelyeit Jugriában vélték megtalálni. Ennek az új elméletnek az alapja pedig megint egy népetimológiás összekapcsolás volt. A Jugria- elmélet a 15. század végén keletkezett s virágzását a 16-17. században érte el. Ez az elmélet az ősi magyarokat összekötötte Jugria lakóival (Jugria az orosz Jugra területnév latinosított formája), mely terület az Észak-Urál nyugati és keleti tejtőin terül el." (65)
"A magyar nyelv eredeti fészkét a régi Ugor-országnak vagy Juharia-nak, Jugoriának déli határaira kell tenni. Ugor, Jugor ország a Nagy Iván (Mátyás királyunk kortársa) általi hódítása előtt 16.000? mérföld területű volt, a szélesség 56-67 fok között".(166) Hunfalvyt követve Zsigai Miklós fújta fel a kis léggömböt óriási hőlégballonná, amely bár manapság egyre több lyukat kap, még létezik.
Manapság a Jugra névvel a Hérodotosznál említett jürkákat már nem kapcsolják össze,(167) őket legújabban a szamojédok valamilyen rokonainak vélik,(168) illetve magyarok elődei is lehetnek (!'?),(169) de azért érdemes Herberstein könyvét is alaposan feldolgozni, mert nagyszámú hamisságra derül fény. Hunfalvy Pál egy Baselben kinyomtatott 1554. évi második kiadásra hivatkozik,(170) amelyet átvett gr. Kuun Géza is.(171) Ez a könyv Hajdú Péternél már 1549-es kiadási évvel szerepel,(172) persze Zsirai nyomán. Zsirai Miklós adatai itt is pontatlanok, csak zengzetes fogalmazásai tündökölnek: "[S. Herberstein] szeretett volna a közvéleménybe felszívódó (vajon a XVI. századi magyar királyság közvéleményére gondolhatott a szerző!?) ugor rokonítás végére járni. Aggályoskodás nélkül (?) tanítja ő is, hogy a magyarok Jugriából költöztek le Pannóniába."(173) Ezt már 1850-bon "egészen hibás hypothesis''-nek nevezte Wenzel Gusztáv.(174)
Herberstein első követségi utazása valójában 1517-ban volt, és önéletírásában csak annyit mond, hogy a "Jugritzek" Permfában magyarok lennének.(175) Utazásairól, életében, részletes beszámoló nem jelent meg! Először Bécsben nyomatták ki 1557-ben úti beszámolóját, amelynek tartalmát tulajdonképpen a könyv címoldala jelzi: Moszkva, a főváros. S. von Herberstein, etc. utazásai. A moszkvai kormányzóság és az azzal határos területek leírása s annak megmutatása, hogy ott miben hisznek, félig tőlünk eltérően, s hogyan fogadják és tartják a nagyköveteket és követeket, valamint a két különböző moszkvai utazásról.(176) Ebben a nagyalakú, oldalszámok nélküli könyvben a magyarokról nem esik szó.
Annál inkább szó esik az 1563-ban Bázelben megjelent könyvben, amelynek címoldala felér a tartalomjegyzékkel: A moszkvaiak csodálatos története, amely bemutatja a nagy Oroszországot, Moszkva fővárossal és más nevezetes környező fejedelemségekkel együtt, a vallásokat, a furcsa szokásokat és a moszkvai rettenetes nagyfejedelem eredetét, férfias cselekedeteit, hatalmát, országrendjét azért, hogy megértsék mindazt, ami eddig nálunk, a német nemzetnél ismeretlen volt.(177) A bevezetés után egy kétoldalas térkép található ezzel a felirattal: Moscovia Sigismundi Liberi Baronis in Herberstein, Neiperg et Gutenhag, anno MDXLIX. Az Urál hegységtől és az Ob folyótól keletre olvasható: Juhra inde ungarorum origo, azaz: Juhria, ahonnan a magyarok erednek. A következő kétoldalas térképen az Oby Fluss mellé ez van írva: Iugra, unde Hvngari, Ivgritzi populi, alatta pedig: Grustinezi populi. Ezek a térképek azért érdekesek, mert a könyv szövegében Jugriát a szerző nem az Ob folyótól keletre helyezte! Besenyő Sándor kimutatta, hogy Herberstein politikai-diplomáciai okból Jugriát szándékosan helyezte az Ob-vidéki senki-földjére."(178) Éspedig azért, hogy az orosz cár ne hivatkozhasson arra, hogy a magyarok hajdan az orosz fejedelmek alattvalói voltak. Ez a következtetés vitatható, azok a megjegyzések azonban, amelyeket Besenyő Sándor a sztárolt finnugrista Zsirai Miklósról tesz, elgondolkoztatók. Bőbeszédűnek és igen gyenge színvonalon írónak tartja őt, aki a ",Jugria-kérdést lehető legteljesebben elhomályosította", mivel a tudatosan hamisító Herbersteinre és Lehrbergre támaszkodik s lépten-nyomon elárulja, hogy "teljesen járatlan e kérdést illetően''. Ugyanakkor az állításai ellen szólókat (pl. Witsent) gúnyolódva leszólja. Erről mondja Besenyő: "Csodálkozni kell azon, hogyan írhatott le ily sorokat egy magyar egyetemi tanár!" Sigismundus Herberstein tehát, aki Zsirai Miklós szerint tovább szőtte az érdekes szálakat(179) azt állítja, bár az 1549-es jelzetű térképén nem ezt ábrázolja, hogy Jugria (Jugaria) a Pecsora és az Ob folyók között terült el.(180) Besenyő Sándor meggyőzően bizonyitja, hogy a finnugristák nemcsak abban tévedtek és állítottak hamisat, hogy az Ungaria és a Jugria szavak azonos jelentésűek,(181) hanem Jugria földrajzi fekvését illetően is, mivel egészében téves Jugria Szibériába helyezése. Jugria döntően mindig az Urál nyugati (európai) oldalán feküdt. Herberstein, akinek könyvét Bázelben másodjára is kiadták 1567-ben,(182) napjainkban is elsőrendű fontosságú forrásnak számit, ezért érdemes és szükséges állításainak utána nézni.(183) Olvassuk tehát S. Herberstein szövegét: ,,Jugaria fekvése az előbb leírt országok révén eléggé ismert. Az oroszok ezt (ti. Jugaria-t) h-val ejtik: Juhra s az itteni népeket juhríceknek nevezik. Ez a Juharia, ahonnan a magyarok korábban kivonultak (?) és meghódították Pannónia országát, vagyis Magyarországot és sok más tájat Európában, elfoglalták azokat, Atilla fejedelmükkel együtt. Amikor először voltam követ Moszkvában és beszélgetésbe elegyedtem egy Georgius nevű emberrel, ugyanis így hívták a kicsit, aki Görögországban született, ez [az ember] egészen komolyan azt mesélte, mégpedig azért, hogy nagyfejedelmének az igazságosságát és a litván nagyfejedelemséghez, valamint a lengyel királysághoz fűződő jogigényét ismertesse, hogy a nagyfejedelem juhárjai és azok ősei sok idővel azelőtt Moszkvában laktak s a Meótiszi mocsarakhoz leereszkedtek, majd ezután meghódították Pannónia országát a Dunánál s ő utánuk magyaroknak neveztetnek. Ezt csak úgy akartam jelezni, ahogyan hallottam! Azt mondják, hogy a juhároknak mind a mai napig egy a nyelvük a magyarokkal, de ezt nem tudom, hogy így van-e vagy sem! S bár szorgalmasan kutattam azután, de nem jött senki abból az országból akivel a szolgám (!), aki a magyar nyelvben igen járatos volt, beszélhetett volna.(184) Herberstein tehát csak hallomásból értesült a fentiekről, mégpedig a szolgáján keresztül. A tudománya tehát édeskeveset ér, a finnugristák azonban ravaszul jártak el, mert idézik ugyan Herberstein szavait - de: latinul, ám Zsirai és Hegedűs József ezt a részt nem fordította le! (185) Herberstein maga sem nagyon adhatott hitelt e szóbeszédnek, mivel más helyütt elmondja, hogy Magyarországot a következő népek lakták: előbb a peonok, majd a gótok, ezután a húnok, ezt követően a longobardok, majd ismét a húnok (!), akikhez Szkítíából a magyarok is csatlakoztak.(186) A függelékben ugyan ismét előjön, hogy a tatárok szorították ki a permieket, a szibériaikat, a lappokat és a jugorokat onnan, ahonnan a magyarok is jöttek.(187) Herberstein szövegét latin nyelvű monográfiájában leközölte gr. Kuun Géza,(188) ám nem fűzött hozzá leleplező kommentárt, mint ahogyan a finnugristák sem tették meg ezt soha. Egyedül Thury József mondta ki egyenesen és határozottan a véleményét s ez mindmáig irányadó kellene legyen: "Herbersteinnek az az egyetlen argumentuma, hogy 'azt mondják'. De hát elfogadhatja-e a történeti kritika bizonyítékul ezt? Az én erős meggyőződésem szerint ilyen tanúskodást nem szabad elfogadni a kritikával dolgozó történetírónak, aki pedig elfogadja és épít rá, az nem veszi komolyan a történelmet, csak játszik vele. Hiszen Herberstein maga bevallja, hogy nem állott módjában személyesen meggyőződni annak igaz voltáról, amit hallott, - és a történetíróink mégis elhitték az általa feljegyzett mende- mondákat! (189) Sőt, nemcsak elhitték, de a "hívőket" manapság is nagyra értékelik.(190)
De még Herbersteinen is túltesz a függeléket író Georg Wernher, aki erősebben kimutatja a foga fehérjét, mint a magyar király követe és odavágja: "a mi magyarjaink még az eredetüket sem tudták volna, ha ti nem mutattátok volna meg, hogy Juhra, vagy ahogyan a többiek nevezik: Jugaria a moszkvaiak országa mellett fekszik, mégpedig az ő uralmuk és alávetettségük alatt, s amely helyről először a magyarok kijöttek és a nevüket is kapták. Bizonyára nem kételkedik senki abban, hogy Szkítiából jöttek, a nevüket illetően azonban biztosat nem lehet tudni, egyrészről ugyanis azt mondják, hogy a húnok és az avarok keverék-neve, mások viszont valami mást gondoltak ki. Az igazsághoz azonban sokkal közelebb áll az, hogy a magyarok neve a Juhra-ból származik."(191)
A XVII. században, ismereteink szerint, a Herberstein-féle híradásnak nem tulajdonítottak a történetírók sem különösebb jelentőséget. Az I. fejezetben tárgyalt Johann Weichard Valvasor például mindössze megemlíti, mondván: "von Herberstein úr, Ganguinus-szal és Mechovius-szal megegyezően azt jelenti, hogy az Északi Sark és a Jeges-tenger (!) felé van Permia országa, amelynek közelében van Juguria, amelynek lakói egykor még a magyarokkal azonos nyelvet beszéltek." Mivel ezután Valvasor Rubruk és Plano Carpini adatait tárgyalja, nyilvánvalóan Baskíriára gondolt - bár a Jeges-tenger emlegetése zavaró.(192) A Jeges-tenger egyébként mások műveiben is felbukkan a magyarok kapcsán, tehát egy rossz közhelyről van szó.(193)
A finnugristák felfogásának jellemzésére igen alkalmasnak találom Hegedűs József összefoglalását: "Végeredményben azt vagyunk kénytelenek látni, hogy - bár a nyelvünk rokontalanságát enyhítő felfogások a helyes irányba (?) mutattak - a két évszázad (ti. a XVI. és XVII. század) folyamán ez a jelentős felfedezés (?) nem tudott tovább fejlődni, nem tudott a holtpontról mozdulni." [Most tessék figyelni!] "Ha esetleg Herbersteinnek sikerült volna egy jugriai (feltehetően egy vogul) embert találnia, a helyzet másként alakulhatott volna. Kétségtelen, hogy nagy szerepe van az Urál-vidék felé mutató őshaza-hagyománynak, valamint a Jugria (Juhra, Jura, Ugra, Jugor, Ugor) és a Hungar, Ungar, az orosz Vengr stb. szavak nem éppen a véletlent sugalló (?!) összecsengésének." "Nem elvi, hanem objektív nehézségek tették úgyszólván lehetetlenné a nyelv- és néprokonságról való meggyőződést. A korhangulata' és a feltételezés (?) csekély meggyőző ereje, a mi kedvezőtlen viszonyaink (?) nem jelentettek elegendő indítékot (?) ahhoz, hogy valaki (talán elsősorban a magyarok közül) egy Kőrösi Csoma Sándor-szerű vállalkozásba kezdjen. A problémát természetesen az is nehezítette, hogy a nyelvrokonságunkat illetően nem csak helyes iránymutatások hangzottak el. Ezek között abban az időben eligazodni érthetően szerfelett nehéz volt."(194)
Harminc esztendő kellett ahhoz, hogy az Ungri-Jugri, ugor jugor népnevek etimológiai összekapcsolását maguk a finnugristák vessék el, nevezzék tévesnek, s hogy végre leírják ezt a mondatot: "A finnugrista Zsírai a 20. században felmelegítette a Jugria-tant hasoncímű könyvében, ám munkáját, értékes részei ellenére, alapvetően elhibázott irányúnak tartom."(195)

 

Bakay Kornél, Árpádok országa, 2002 Budapest,127. old.

 

Van ílyen címe is: hogyan lettünk finnugorok.: Idézett könyv 114. old. A Zsirai témáról/problémáról ír!

 

Mindenkinek ajánlom a könyvet.

 

:-))

Sáfár István