nekem a név továbbvitele tök természetes, és mikor megtaláltam annak az ősömnek az anykönyvi kivonatát, akitől a nevem örököltem, az nagyon jó élmény volt. AZ, hogy tényleg létezett, és évtizedeken- évszázadokon átívelően kapcsolódunk egymáshoz azokkal az őseimmel, akik a nevemet viselték.  Ráadásul kiderült, hogy aznap anyakönyvezték, amelyik napon én születtem, ez külön nagyon tetszett.

Az is érdekes, hogy Júda két olyan felmenője nevét viseli, akik nem a könnyű, kompromisszumkész természetükről voltak híresek, és ő is egy rém makacs gyerek :)

Apai nagyapáméknál nagyon rövid ideig éltek a férfiak (míg apai nagyanyám családjában 90-100 évig volt szokás élni a férfiaknak) így két név váltakozott a családban: volt a Benjáminok generációja és a Samuk generációja. A miénk Benjámin lenne, de csak lányok vagyunk, a gyerekeim generációjában már lett Benjámin, nagymamám örömére :)