Gárdonyi Géza 44 éves volt, amikor 1907-ben a nagyváradi vasútállomáson először találkozott a 20 éves fiatal tanítónővel, Tóth Ilonával. Az írónak abban az évben mondták ki a válását, bár már másfél évtizede nem élt együtt feleségével. Rossz házassága után nem akart többé megnősülni, sokan ezért egyenesen nőgyűlölőnek tartották. Pedig inkább csak arról volt szó, hogy nem értett a nőkhöz, félszegen közelített hozzájuk, házasságát követő rövid kapcsolatai mind kudarccal záródtak. Az édesanyjával élt, elzárkózva az emberek elől. Az állomáson megtetszett neki a törékeny, halk szavú lány, akiről kiderült, hogy szintén Egerbe való. Legközelebb már az egri szőlőben találkoztak, szüretkor. A már ismert és népszerű író nem véletlenül járt arra, tudta, hogy Ilonát hol kell keresnie. Rövid beszélgetés után hazatért. Aznap szakított megrögzött agglegény szertartásaival: sem a folyóírással, sem titkosírással írt naplójába nem írt semmit, még csak hegedűjét sem vette elő. Ehelyett sok év után újra verset írt. Néhány nappal később összeszedte a bátorságát, és ellátogatott a Remény utcai kocsmába, ahol Ilonka esténként besegített rokonainak. Hóna alatt boldogtalan házassága történetét feldolgozó „Az a hatalmas harmadik” című regénye díszkötéses példányát szorongatta. „Magának hoztam” - mondta a lánynak. Így indult Tóth Ilona és Gárdonyi Géza különös, ki nem mondott szerelme. A lány, akit az író Milának nevezett el, lényegében odaköltözött a Gárdonyi-házba. Rendben tartotta az író papírjait, intézte hivatalos ügyeit, takarított, ha Géza beteg volt vagy csak hipochondriája kínozta, ápolta is. Esténként a kertben ülve az író neki olvasta fel regényei elkészült fejezeteit, vagy éppen az újonnan született szerelmes verseket: „A szívem mozdult meg? Hát él még bennem? / Azt hittem, régen eltemettem.” Gárdonyi számára Mila testesítette meg az ideális, eszményi nőt, róla mintázta az "Isten rabjai" Margitját vagy az "Ida regénye" főalakját. Valószínűleg mégsem mondták ki egymásnak soha miféle kapcsolatban állnak. Ilona egy idő után férjhez ment, de közben maradt az író mellett. Férjével nem éltek jól, a városban útjára indult a pletyka: Gárdonyi miatt. Ilonát nem érdekelte, mit beszélnek az emberek, minden nap eljárt az íróhoz. 1922-ben Gárdonyi már sokat betegeskedett, néha napokig ágyban maradt, csak akkor kelt fel, mikor Mila megérkezett. Orvosa pesti gyógykezelést javasolt neki, de visszautasította. Október 30-án délelőtt az író édesanyja benyitott fia szobájába, és azt látta, hogy Mila és a Géza egymás kezét fogták. „Hagyja pihenni!” – mondta az öregasszony. Gárdonyi nem engedte el Mila kezét: „Mindennek vége. Szép volt.”- mondta és elaludt. Éjfélkor még magához tért, elköszönt szeretteitől, majd meghalt. Gárdonyi halála után Ilona elvált. Magányosan élt több mint négy évtizedig. Az egriek közül egyre kevesebben tudták, ki az az öreg nő, aki minden este fehér ruhában megy fel az egri várba Gárdonyi sírjához. 1963-ban halt meg.

- Nyáry Krisztián -