De ez csak akkor lenne lehetséges, ha a fotonnal kölcsön tudna hatni a neutrinóval. Nem szabad elhinned, hogy a foton egy röpködő golyócska lenne, ami a neutrinó golyócskákon elpattan, és akkor a neutrinó a foton energiájának egy részét elviheti. Itt mezők vannak, amik egymással vagy kölcsön tudnak hatni, vagy nem. A kölcsönhatásuk mértékét a mezők közötti kölcsönhatás jellemzi, amit a különböző töltések jellemeznek. Ilyen lehet az elektromos  töltés, ami a fotonnal való kölcsönhatás mértéke(elektomágneses mező); a leptontöltés, ami a leptonok részvételével való Fermi-féle kontaktkölcsönhatás mértéke(a korszerűbb gyenge kölcsönhatásoknál a gyenge hipertöltés szerepel); a színtöltés, ami a gluonokkal való kölcsönhatás (erős kölcsönhatás), de vannak olyan fajta töltések, amik mondjuk a protonnak a negatív pionnal való kölcsönhatását írja le. De ezeket már nem töltésnek hívják, hanem csak csatolási állandónak. De ugyanarról van szó.

 Az, hogy a mezők kvantumokból állnak, egy becsapós dolog. Mert nem lehet elhinni, amit az általános és középiskolákban a kinetikus gázelmélet kapcsán magyaráznak, hogy a golyók elpattannak egymáson. Szó sincs ilyenről. Persze a klasszikus termodinamika legegyszerűbb kinetikus elméletét lehet ezzel magyarázni, de ez csak a túl egyszerű szituáció miatt van. A korszerű statisztikus fizikában már kiderül, hogy csak állapotokat kell leszámolni, és nem kell egymáson pattogó golyókkal dolgozni. Ezeket a pattogásokat eleve megtiltja a határozatlansági reláció. Eleve a részecskékről, mint lokalizált objektumokról nem lehet beszélni.

 Én inkább a hullámelméletre nevelném a diákokat, mert azzal legalább korrektül lehet számolni. Ezt a pontmechanikai dolgokat, amikkel becsapják a diákokat, kivenném a tananyagból. A mai napig is az emberek többsége úgy képzeli el az atomot, hogy pontszerű elektron kering az atommag körül. Szerintem a Bohr-modellt úgy kellene tárgyalni, mint a Thompson-féle puding modellt. És állóhullámos modellt kellene a korrekt modellként tanítani. Hogy az atom egy atommagból áll, ami körül elektron hullámmódusok alakulnak ki. Mert a hullámmodell közelebb áll ahoz a kontinuummechanikai képhez, amiről a modern mezőelméletek szólnak.