HARSÁNYI KÁLMÁN

1876-1929

  

 

A BUBORÉK

 

      A buborékból megmarad

          Ha szét is pattan:

          A víz s a szappan.

      Az anyag elpusztíthatatlan.

 

      De eltünik a színes gömb-alak,

      S mit tükrözött: a fény, a nap.

 

Ám Szín és Fény, Gömb és Nap van tovább is,

Ha a buborék volt-nincs szóra vált is!

      Az idea, a gondolat

      Örök s örökre megmarad,

      Csak az egyén nem, mely kifejezi,

      Gondolja, érzi, tükrözi,

S különvilág-ént hitet el velünk.

 

A Lélek egy és oszthatatlan,

S belőle kölcsön járhat csak nekünk

      Egy pillanatnyi fény.

Az anyag s eszme elpusztíthatatlan

És bennünk minden, minden halhatatlan,

Csak az nem, amit annak esd szívünk:

      A buborék: az Én.

 

 

 

Utolsó fölgyúlás [129.]