Törölt nick Creative Commons License 2012.04.04 0 0 18

Az alkoholizmus egyik ismérve a rendszeresség. Mindegy, hogy mennyi a mennyisége, vagy minősége az elfogyasztott italnak. Azt a fél liter töményet, amit rövid idő alatt elfogyasztva alkoholista karrierem elején gyakorlatilag könnyű, vagy közepes alkoholmérgezést kaptam, azt a mennyiséget húsz évre rá napi rendszerességgel ittam meg gyakorlatilag akár egy ültő helyemben, és ha beértem ennyivel, nagyon nem is látszott rajtam. Ha rendszeresen él a szenvedélyének az ember, és ebből a szempontból az is mindegy, hogy ez a rendszeresség milyen ütemben van, hogy naponta, minden reggel, vagy kétnaponta minden este, vagy hétvégenként, úgyhogy igenis baj, ha megiszod a mindennapi felesed, de nem feltétlenül baj, ha keveri az ember mással, egy-egy alkalmi görbe estén. (Persze használni biztos nem használ.)

A másik, hogy mi motiválja a fogyasztót, illetve a szer, pontosabban a szenvedélye tárgyának megvonása mennyire „érintené rosszul”.

Persze erre minden függő azt mondaná, hogy semennyire, mivel általában nem tudja magáról, hogy függő. A többség azt mondja magáról, hogy bármikor le tudok állni, ami a mellék függőséget tekintve talán igaz lehet, de fő függőség tekintetében csak ideig-óráig.

Szándékosan nem alkoholt írok, mert szvsz mindegy, hogy a szenvedélyünk tárgya valamely tudat módosító anyag, vagy viselkedési forma (pl játék, számítógép, képernyő, munka stb), ez nem maga a betegség, hanem csak egy tünet. Egy folyamat része. Nem a vége, mert a vége a halál, ami egy függő emberért hamarabb jön el. Nem véletlenül mondják azt a közhelyet sem, hogy a szenvedélybetegség nem más, mint öngyilkosság részletre. Hogy mennyire hatékonyan, azt persze már az elkövetés módja határozza meg. Állítólag 10-15 évvel élünk kevesebbet, mint azok, akik nem függők.

De az első korty nem is a betegség eleje.

A függőség egy lelki folyamat eredménye. Olyan, mint egy fa a mag lehullik, kicsírázik, majd szárba szökken törzse, majd ágai nőnek. Hogy mik ezek az ágak?

Embere válogatja. Szabadon születünk, és szabadon választjuk meg börtönünket is ami életünk hátralévő részében fogva tart. Nyilván az alapján, hogy mennyire volt kellemes az első találkozásunk azzal a dologgal. Ha pl első fogadásaidat mind elbukod, de az alkoholtól jól érzed magad nyilván nem leszel nagy spíler a továbbiakban.

De a topic nyitó biztos nem arra volt kíváncsi, hogy kezdődik ez a dolog, hanem arra, hogy hogy ér véget.

Nehezen.

Úgy biztos nem, hogy a környezete azt a látszatot kelti, hogy minden rendben van .(persze az sem feltétlenül jó ha egy részeg emberrel kezd valaki vitatkozni, sőt)

Ezt a gondot csak az érintett tudja megoldani senki más. Segíteni persze lehet, nagyon sok ilyen lehetőség van, de ahogy egy mankó sem fog senki helyett felszaladni a lépcsőn, úgy az érintett helyett senki nem fogja megoldani. Neki kell ezt megtenni.

Ahhoz viszont, hogy belefogjon, tudnia kell

1 hogy beteg

2 hogy van kiút

Ha csak azért megy el pl orvoshoz, mert a környezete azt sulykolja, akkor szvsz borítékolható a kudarc. (Persze attól még közben rájöhet, hogy hoppá, van ebben valami)

 

Ha valaki megpróbálja, és elindul ezen a rögös úton, akkor akkor sok sikert kívánok neki!

 

Bocs, a hosszért, de azért remélem nem csak az űrbe lőttem ki ezeket a sorokat, hanem olvassa is valaki! :-)

 

Előzmény: Törölt nick (14)