Mai szülinaposok:  Björn Einar Romören és Toni Innauer

 

Bár ápr. 1 van, mégsem tréfálok: :) ma ünnepli 31. szülinapját a norvégok fenegyereke, az egykori világrekorder Björn Einar Romören, aki a síugrás szeretetét bátyjától, Jan-Eriktől „örökölte”, aki szintén síugró volt. Björn Einar fiatalkorában elsősorban északi összetettet, alpesi síelést, beltéri hegymászást űzött, valamint teniszezett, ezeket mind csak amatőr szinten gyakorolta. Mikor 12 éves korában leugrott a lillehammeri Lysgaards sáncról (méghozzá törött karral!) pályafutása során első alkalommal sikerült 100 méter fölé ugrania, 115 m.-es távolságot ért el! 2001-ben kezdődött el síugró karrierje, első hivatalos versenyén a norvég csapat tagjaként ugrott a willingeni sáncról a Vk keretén belül, akkor társaival a 6. helyen végzett. Két héttel később már a Lahtiban rendezett VB-n szerepelt, ahol a nagysáncon az előkelő 16. helyet szerezte meg. A szezon során 6 alkalommal is részt vett Vk versenyeken, de egyszer sem sikerült pontszerző helyen végeznie. Bár 2001 nyarán top10-es helyezést (10.) ért el a GP stamsi állomásán, ennek ellenére a 2001/02-es Vk szezonban sem sikerült maradandót alkotnia. Az áttörés a 2002/03-as szezonban volt, amikor a kuusamói nyitányon megszerezte első Vk pontjait egy 18. helyezéssel. Engelbergben már 7., míg a Négysánc bischofshofeni fináléján nem csak első érmét, de első győzelmét is megszerezte, méghozzá a 8. helyről! Bredesen ’94-es Négysánc sikere óta ez volt az első norvég győzelem a turnén! A 2003-as val di fiemmei VB-n csapat bronzot szerzett, de egyéniben sem okozott csalódást 10. és 13. helyezéseivel. Az összetett Vk-ban a 14. helyen végzett.

 

 A következő (2003/04) évada még jobban sikerült, pályafutása legjobb szezonját produkálta! Két egyéni- és két csapatgyőzelme mellett még további 5 dobogós helyezése volt a termés, a szezont egy Északi turné ezüsttel, valamint egy összetett Vk bronzzal zárta! A szezon során sírepülő világbajnok is lett csapatban (Planica), egyéniben pedig 6. helyen végzett. 2004/05-ben visszaesett a formája, de az oberstdorfi VB normálsáncán csak 1 pont hiányzott egyéni bronzérméhez, nagysáncon csapatban mindez már sikerült neki! A szezon végére káprázatos formába lendült, a planicai finálén új sánc- és világrekorddal (239 m.) nyert, mely utóbbit 6 éven át tartott is! 2006-ban újból sírepülő világbajnok lett csapatban, majd a pragelatói olimpián bronzérmet szerzett negyedmagával. 2007-ben szerezte első GP győzelmét Courchevelben. A 2008-as oberstdorfi sírepülő VB-n csapat bronzot szerzett. A 2009-es kuusamói szezonnyitón szerezte eddigi utolsó Vk győzelmét, a szezonzáró planicai sírepülő VB-n pedig újabb csapat bronzot szerzett. A 2011-es oslói VB-n ezüstérmes csapat tagja volt. Romören 219 Vk versenyen állt eddig rajthoz, ezeken 22 érmet szerzett, 8-szor pedig győztesen hagyta el a sáncot! 15-szörös norvég bajnok, ennek több mint felét (8) egyéniben érte el (11 ezüst és 4 bronzérem mellett). Magánéletét tekintve tavaly nyárig Baerumban élt szüleivel, de 2006 eleje óta egy lakást is bérel a spanyol La Mangán, ahol egyik kedvenc időtöltésének, a golfozásnak szokott hódolni. 2011 nyara óta összetörte lány rajongóinak szívét, ugyanis Svédországban megnősült, a norvég sífutónőt, Martine Remsöyt vette el feleségül!

 

A másik szülinaposunk az osztrákok egykori olimpiai- és világbajnok síugrója, Toni Innauer, aki 54. évébe lépett a mai nap folyamán. Mielőtt karrierje elkezdődött volna 1970-ig alpesi síelt, majd síugrásra váltott. Első hivatalos versenye 1974-ben volt a Négysáncon, de akkor még nem tudott kitűnni síugrótársai közül. ’75-ben viszont már a legnagyobbak közé emelkedett! 1975-ben svájci turnét nyert, a Lahti Sí játékokon bronzérmes-, valamint junior bajnok lett, végül a Holmenkollen Sí fesztiválon is a legjobbnak bizonyult. Továbbá versenyeket nyert Lierbergetben, Rovaniemiben, Kuusamóban és megnyerte a Kongsberg Kupát is Planicán. Két junior Európa bajnoki cím (1975, ’76) között a Négysáncon 3 szakasz győzelmet is szerzett, ennek ellenére még a dobogóra sem ért föl összetettben, mivel az innsbrucki állomáson csak a 24. helyen végzett, mindössze 9 tized pont hiányzott a bronzéremhez! Egy hónappal később ugyanitt olimpiai ezüstöt szerzett csapattársa, Karl Schnabl mögött, mely egyben világbajnoki ezüstöt is ért! 1976-ban 2. helyen végzett a Holmenkollen Sí fesztiválon, majd a norvég turnén is ezüstérmes lett, valamint megnyerte a Hochkönig Kupát. Még ebben az évben egy kivételes rekordot vallhatott magáénak, ugyanis ő volt az első síugró a világon, akinek ugrására a pontozóbíróktól a maximális 5x20 pontot kapta, ezen az oberstdorfi repülőversenyen egyébként először 174, majd 176 m.-es ugrásaival új világrekordokat is fölállított, mely utóbbit négy éven át tartott! Rajta kívül még négyen büszkélkedhetnek a max. 5x20-as pontszámmal (Funaki, Miyahira, Hannawald és Loitzl).

 

Az 1976/77-es Négysáncon is csak a 4. helyig jutott összetettben, pedig a 4-ből 3 helyszínen is érmes volt (1 arany, 1 ezüst, 1 bronz). A vikersundi sírepülő VB-n ezüstérmet akasztottak a nyakába, a korábbi sírepülő világbajnok, Walter Steiner tudott csak jobb lenni nála! 1976-ban és ’77-ben is a világranglista 2. helyezettje volt. 1979 dec. 27.-én ő nyerte meg az újonnan bevezetett összetett Vk első versenyét Cortina d’Ampezzóban. A Vk szezon során még kétszer állhatott föl a dobogóra, Thunder Bayban bronzérmet szerzett, míg Engelbergben újból győzni tudott! Az összetettben végül top10-es helyen (9.) végzett. A ’80-as lake placidi olimpián érte el legnagyobb sikerét, középsáncon olimpiai bajnok lett! 1980 dec.-ében egyik ugrása alkalmával elesett és szárkapocscsonttörést szenvedett, az ínszalagjai is megsérültek. Felépülése hosszú időt vett igénybe, korábbi remek formáját már nem tudta visszanyerni. A ’82-es oslói VB-n búcsúzott pályafutásától, ahol 29. helyen végzett. Karrierje után 1987-ben diplomát szerzett a grazi egyetemen filozófia, pszichológia és sport tudomány szakon. 1987 és ’89 között tanárként és edzőként dolgozott a stamsi sí gimnáziumban, melynek eredményeképp 3 junior világbajnoki aranyban volt döntő szerepe (kettő csapatban, egyéniben pedig Heinz Kuttin volt az aranyérmes).

 

1989 és ’92 között az osztrák nemzeti csapatot is irányította. Ezen időszak alatt 3 csapatversenyt nyertek tanítványai, ’91-ben Andreas Felder révén összetett Vk győzelmet szereztek, a ’92-es albervillei olimpián minden idők legeredményesebb osztrák szereplését nyújtották:  1 arany (Ernst Vettori), 2 ezüst (Martin Höllwarth 2x), 1 bronz (Heinz Kuttin), valamint egy csapat ezüst volt a termés! Végül a ’92-es harrachovi sírepülő VB-n Andreas Goldberger ezüstérmet szerzett. 1992 és 2010 között az Osztrák Sí Szövetségben (ÖSV) dolgozott, ’93-ig mint tanácsadó, ’93-tól pedig mint sportigazgató, aki a síugrásért és az északi összetettért volt felelős. 2001 februárjában pár hónapig ismét az osztrák nemzeti csapat élére került, miután az akkori nemzeti trénert, Alois Lipburgert halálos autóbaleset érte, így őt pótolta a szezon végéig (Lahtiban világbajnoki címhez segítette a csapatot). 2010-ben elköszönt az ÖSV-től és 2011-ben egy sportügynökségi céget alapított. Most a ZDF-nél dolgozik, mint síugrás szakértő. Innauernek 3 gyermeke született, a legfiatalabb, Mario szintén síugró lett, aki 2007-ben debütált a Vk-ban. 1992-ben önéletrajzi könyvet adott ki „A kritikus-pont” címmel. Ebben leírja kalandos életét, mely otthonától, a Bregenzi erdő búcsújával kezdődött és a sportnak köszönhetően egy ismert ember vált belőle. 2010 tavaszán kiadta második könyvét is az „Eredmények pulzusában” címmel. Boldog szülinapot nekik! :)