Az otthoni agysebészetre:
129. § (1) A kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek [119. § (3) bekezdés b) pontja] közül - a hatályos jogszabályok keretei között - szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közreműködő személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhető eljárást.
(2) A választott vizsgálati és terápiás módszer alkalmazhatóságának feltétele, hogy
a) ahhoz a beteg e törvény szabályai szerint beleegyezését adja, valamint
b) a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetőleg a kockázat vállalására alapos ok legyen.
Ha más szabályozás erre nincs (én nem találtam, de nem vagyok jogász), akkor szerintem az van, hogy:
-ha van olyan tudományosan elfogadott terápiás módszer (műtét), amely az illető otthonában is elvégezhető,
-továbbá van olyan kezelőorvos, aki ezt az eljárást választja, a beteg pedig ebbe beleegyezik,
-az illető agysebészeti háziműtét kockázata pedig kisebb, mint az elmaradásával járó kockázat,
akkor nem tilos a dolog.
Mondjuk a gyakorlati esély nulla, bár elvben el tudom képzelni, hogy egy különc milliárdosnak az a hóbortja, hogy otthon operálják, és beszerzi hozzá a tárgyi feltételeket + személyzetet.
Mindenesetre - ami a dolog ON része - ha ezt törvény nem tiltja, akkor emiatt nem is lehet beperelni az orvost. Ha a kollégái a dolog miatt megharagszanak rá, és beperelik - mondjuk - utcai szemetelésért, akkor bizony ennek az orvosnak igaza lesz, ha azt állítja, hogy ez csak ürügy.
--
Mandelával kapcsolatban én annyit mondtam, hogy őt -személyesen- némileg kárpótolta a sors. Mivel kifejezetten csak a személyéről beszéltem, és nem Dél-Afrikáról, sem a politikáról, sem a világbékéről : ), úgy gondolom, ez az állítás rendben volt.
--
Sajnos nem találom ki, azért kérdeztem.
--
A sorrend:hipotezis, elmelet, kiserletek gyakorlatban, ha az elmelet bizonyitva lett es a kiserlet gyakorlatban sikeres lett, akkor gyakorlat.
Ha otthonszülésről beszélünk, akkor ez már mind rég megvan - illetve a "kísérletek gyakorlatban" címszónál nem tudom, mire gondolsz.
Vagyis csak azt tudom elképzelni, hogy otthoni szülésekre - de az akkor ugyanaz, mint a gyakorlat, amit meg kéne előzzön.
Semmelweis kutatott, és rájött valamire (nemcsak megsejtett valamit, hanem rájött valamire, még akkor is, ha a kórokozót nem látta a saját szemével), és ezt a gyakorlatban sok-sok ember életét megmentve bizonyította is.
Ki is csinálták. A statisztikai bizonyítékai meg a megmentett emberéletek a szakma hivatalos nagyjai szemében fikarcnyit sem számítottak a saját sértett hiúságukhoz képest.
(Az, hogy egy kézmosásból ráadásul semmi negatívum nem származhatott, csak annál jobban rámutat arra, milyen keveset számít valójában a páciens érdeke, ha a másik serpenyőben a szakmai hiúság van.)
Nem hasonlithato az otthonszuleshez. Abban semmi uj nem lett senki altal "megsejtve" hiszen evezredeken keresztul pont ugy ment.
Hogy mi az új és mi a hagyományos, az relatív dolog.
Az utóbbi évtizedekben a tudomány egyre több kérdésben jut el oda, hogy a technokrata vívmányokat, amelyek a múlt század közepén a haladás jelképei voltak, a természet felülmúlja a maga sok évezredes megoldásaival.
Ezért aki ma a modern tudományos eredmények alapján akar cselekedni, az általában
igyekszik minél természetesebben szülni, sokáig szoptatni; kendőben hordozza a gyerekét, sokat van vele a friss levegőn, biozöldséggel- és gyümölccsel eteti - mint ezer éve...
Szóval ebben az értelemben új az otthonszülés: az elmúlt évtizedek európai gyakorlatától különbözik.
A kézmosást sem Semmelweis találta fel. Az is elég régen létezett már.
Az újdonság abban volt, hogy az addigi kórházi protokollon próbált változtatni a páciensek érdekében, megsértve ezzel mindenféle igen komoly professzorok hiúságát.
Ha Semmelweis egy szot nem szol, nehany ev mulva amikor a bakteriumok es az azokhoz kotodo fertozesek nyilvanvalova valtak, Semmelweis nelkul is ugyanaz lett volna a kimenetel a szuleszetben.
Hm.
"(Semmelwis) ... Mind gyakorlatával, mind írásaiban próbálta terjeszteni nézeteit, de sajnos az orvostársadalom nem vett róla tudomást, az antiszeptikus eljárások jelentőségét és annak bevezetését csak Joseph Lister angol sebész meggyőző munkája nyomán fogadták el lassan, 1877-től kezdődően."
30 (!!!) évvel Semmelweis felfedezése után.