Pedig nem is az: ha a lehető legjobb kézbe - inkluzíve önmagad is - adtad a döntést, akkor a saját lelkiismereted felől valóban nyugodt lehetsz.
Ammeg nagy szó, mert a lelkiismeret baromira ki tud cseszni az emberrel.

Nézd, az imént már hivatkoztam PÉLDAKÉNT az abortusz-témára, PÉLDÁNAK ide is jó... ott ugye a viták egyik fő szála az abortusz/örökbeadás témakör, tehát, hogy miért nagyobb a társadalmi elfogadottsága az előzőnek az utóbbinál. És hát ott is az a válasz, ami itt is lesz, hogy vannak befejezett történekek, és vannak nyitott történetek (divatos anglicizmussal neverending storyes:)) és hiába tragikusabb adott esetben az előbbi, azt le lehet zárni, fel lehet dolgozni, el lehet jutni ha nem is a felejtés, de a tudat megfelelő polcára elrakás állapotába. Az utóbbi meg hiába kevésbé tragikus, de lezáratlan, soha nem tud az az akta lezáródni és a tudat megfelelő polcán porosodni kezdeni, az mindig a jelenben hat, és a jelent mérgezi. Na, a szülészettel kapcsolatos műhiba-félék +90%-ban az utóbbiak közé tartoznak, mert arról szólnak, hogy a gyereknek vagy az anyának valamiféle egészségkárosodása lesz, amivel 1-10-20 év múlva is foglalkozni kell, feladatot, megoldani való problémát jelent, és mindig el fogsz jutni odáig (legalábbis én eljutnék, lehet, hogy másnál ez másként müxik) hogy 200-as vérnyomással és befeszült izmokkal tépném ki a belét annak az illetőnek, aki miatt most nekem szívnom kell... kivéve, ha az én magam vagyok. Utóbbi esetben a sztory hiába neverending-típus, mégis a lezárás irányába tart, elfogadom, hogy hülye voltam, amin permanensen szívok...

Ja, a slusszpoént kihagytam: döntésátadásnál az asszony szerintem nem jó ötlet. Én speciel őrá sem szeretnék pikkelni, ha az ő döntéséből fakadóan leszen baj.
Ezt meg tudom érteni, és logika is van benne... de az enyémben is, mert hát az a helyzet, hogy a férfiak 9x%-a számára egy személy van, akihez biztosan jobban kötődik, mint ahhoz a születendő gyerekhez, és ez a párja. Tehát ha valakinek egyáltalán, akkor legnagyobb sansszal neki fog megbocsájtani. Másfelől meg a nő az a szereplő a történetben, aki leginkább a sajátjával veri, mert az adott problémával leginkább neki kell mit kezdenie a következő években, évtizedekben. Ma, amikor az a gyakorlat ami (hogy az orvos dönt) az a tény, hogy a komolyabb károsodással születő gyerekek szüleinek többsége már nincs együtt, mire a gyerek 3 éves lesz. Szemben az előbb megfogalmazott véleményeddel én úgy gondolom, hogy amennyiben a hibás döntés a nőhöz lenne köthető, ez az arány kedvezőbb lenne.

ÜdV