"Már írtam sokszor: lehetett volna ezt sokkal-sokkal okosabban csinálni, ez a partizánakciós, hazudgálos módszer teljesen érthető módon unszimpatikussá teszi a dolgot az átlagember számára."

Majdnem rákérdeztem, hogy hogyan, de látom, hogy csak blöfföltél. :)
Akkor jövök én.

Ami a szabálytörést illeti, ott nem sok lehetőség van.
Az egyik, hogy leszeged a fejed és totálisan szembemégy a szabályozással, a következményekkel meg nem törődsz, illetve vállalod (elvégre benne lesz a pakliban).
A másik nagyjából ugyanez, csak a következmények szintjén megpróbálsz kárminimalizálni (ez a Geréb-módszer is - felelősségáthárítással tetézve meg a politikusoké is).
A harmadik, hogy felülről próbálsz tenni valamit, a döntéshozói szinten (lobbizás/népszavaztatás).
A negyedik, hogy alulról (oktatás->szemléletváltás).

Az ötödik ezek valamilyen tetszőleges kombinációja.
A hatodik, hogy lesz*rod az egészet és nem csinálod. (Mert az IS egy alternatíva.)

Az első nagyon egyéni, nagyon hősies, és nagyon hülye. Mártírjelöltek szoktak ilyesmiket csinálni.
A második racionálisabb, mindazonáltal valóban lehet egy kicsit szájhúzós
(SzVSz ha az ember saját véleménye szerint nem érdemli meg, hogy megk**ják, akkor logikus, hogy ne is tartsa oda a s*ggét. Ráadásul, amíg a sitten ül az ember, addig sem tehet valami sokat az "ügyért", ugye).
A harmadikhoz leginkább politikusi véna/kapcsolatrendszer kell.
A negyedik... no, ez ugyan lassú, de ez a best. (SzVSz)
Az ötödikhez kell egy csomó ember.
A hatodik tárgytalan.