"Az a szülő, aki az otthonszülés miatt veszti el a gyerekét, semmivel sem lehet rosszabb lelkiállapotban, mint az, akivel a kórházi szülés miatt történik meg ugyanez.
Mindenképp belebolondulhat, mert mind a kettő iszonyú tragédia. Dehát valahol csak meg kell szülni azt a gyereket... És bármelyiket választja, ugyanakkora az esély arra, hogy baj történik."

Ez az "ugyanakkora esély" eddigelé úgy tűnik, hogy analóg levezetés az elefánt repülésével.
(Gyk.:
- Mekkora esélye van az elefántnak, hogy megtanuljon repülni?
- ?
- Ötven százalék.
- ??
- Há' vagy megtanul, vagy nem. Az pontosan ötven százalék.)

A nyers valóság ezzel szemben az, hogy a TÚLÉLÉSRE a legnagyobb esély nem otthon van, hanem egy kórházban. Minő felfedezés!
Mert hát ugye, itt nem lábgombáról beszélgetünk (amit igen alacsony valószínűséggel kap el az ember a saját otthonában), hanem a túlélésről.
Nnaszóval az elv a jól bevált recept, miszerint "bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport", azaz reméld a legjobbakat, de készülj fel a legrosszabbra.
Ez itt a kórházas szülést jelenti.

Visszakanyarodva a lelkiállapothoz... azért megnézném annak a négy embernek a lelkiállapotát, akik közül kettő tőle telhetően mindent megtett, és úgy vesztett, vagy aki khmm... szabadon választott és mint utóbb kiderült, helytelenül.
(Előbbieknek legalábbis egy önváddal biztosan kevesebbel kell megbirkóznia.)